Az a nagykorú gyermek, aki a középiskola után tovább tanult, eddig is jogosult volt arra, hogy a szülei eltartsák. Az új szabályok pontosítják ennek feltételeit, én úgy látom főleg a tartásra kötelezett szülő szempontjából tartalmaznak számos garanciát arra, hogy az anyagi áldozatuk csak az arra érdemes tanulót illetik.
Az egyik leggyakoribb probléma volt, hogy a különélő szülő nem is tudta, a gyermek épp milyen státuszban van adott felsőoktatási intézményben. Nem volt ritka, hogy a per során derült ki, szünetel a hallgatói jogviszony, és dolgozik a gyermek, mert előző félévben sok vizsgája nem sikerült. A jogszabály kötelezővé teszi a tanintézményeknek, hogy a szülő kérésére is kiadjanak igazolást, nem a gyermektől függ, ad-e információt vagy sem.
Emellett a gyermek számára kötelezettségként írja elő, hogy a továbbtanulási szándékról „késedelem nélkül” tájékoztatni kell a szülőt. Tehát vége annak a világnak, hogy egyik nap felkel a gyerkőc, és már annyira unja a szappanoperákat, meg az online számítógépes játékokat, hogy inkább beiratkozik egy felsőfokú párnadobáló tanfolyamra, és még 1 évig eltartatja magát. Remélem, hogy a tudatos jövő tervezéshez elég értettek a mai 18-19 évesek… azzal azonban egyet értek, hogy ezt már elvárhatjuk tőlük.
Ami szintén régen várt szabály, hogy maga a jogszabály maximalizálja, meddig gondolhatja a gyermek, hogy gyermek maradhat, és halmozhatja egymásra a végzettségeket élve a diákok gondtalan életét. Huszonöt éves korig jár a nagykorú tartás, utána csak „rendkívül indokolt esetben”.
A bolognai folyamatnak megfelelően bekövetkező változásokhoz is igazodik a jogszabály, és a gyermek külföldön végzett felsőfokú tanulmányai idejére is jár a tartás – természetesen abban az esetben, ha nem kap ösztöndíjat, ami egyes országokban, jó tanuló gyermek esetén meghaladhatja az itthon hagyott rokonság átlagjövedelmét … Az alap- és mesterképzés idejére jár a tartás, mert ezeket olyan tanulmányoknak tekinti a jogszabály, amely az önálló életpálya megkezdéséhez szükséges, de a szakirányú továbbképzés már nem tartozik ide. Emellett elismeri a jogszabály valamennyi felsőfokú szakképzésnek minősülő képzést, és tanfolyamot.
Pontosítja a jogszabály azt is, mikor nem kell nagykorú tartást fizetni:
a) ha a gyermek a tartásra érdemtelen
b) ha a gyermek tanulmányi- és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget;
c) ha ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy másik, még kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné,
d) ha a nagykorú gyermek kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot a szülővel
Gyakori probléma volt, hogy a gyermek csak a markát tartotta, de mivel már elmúlt 18 éves, nem volt kötelező kapcsolattartásra menni a különélő szülőhöz minden második hétvégén. Ez sok esetben odáig vezetett, hogy még sátoros ünnepek alkalmával sem tette tiszteletét a gyermek, így azt gondolom jogosan érezte igazságtalannak a szülő, hogy a fizetése jó része olyan helyre megy, amire egyáltalán semmi rálátása nincs.
Összességében az új jogszabály sokkal pontosabb kereteket ad és a továbbtanuló gyermek viselkedése szempontjából sokat szigorít, én azt gondolom helyes elvárásokat támaszt.
Dr. Illés Blanka
ügyvéd
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: