Elég volt, külföldre költözöm!

Ma már nem kell emberfeletti erőfeszítés ahhoz, hogy valaki külföldön telepedjen le. A határok elmosódtak, a megélhetés költségei között nincs nagyságrendi különbség, – a fizetések között annál inkább – a nyelvtudást egyre könnyebb elsajátítani és a legtöbb végzettséggel jól lehet boldogulni más országban is.  A fejlett telekommunikáció és a globalizálódó  média létrehozott egy egységes gondolkodásmódot, egy standard értékrendet, így bőven található olyan célország, ahol a költözés után nem kell egy merőben más világban akklimatizálódni.

Annát nagyon megviselte a válás, derült égből villámcsapásként érte a hír, amikor a férje bejelentette: „Bocs, de szerelmes lettem, költözök!”.   Az első sokk hatása alatt mindent aláírt, amit a férje ügyvédje az orra alá tolt. Mivel gyermekük születése óta nem dolgozott, elhitte, hogy férje bármikor megkaphatja Márk felügyeleti jogát, így inkább lemondott minden közös vagyonról és vissza költözött a szüleihez.

Fél évvel a válóper után a volt férje pert indított Márk nála való elhelyezéséért. Anna még a válást sem emésztette meg, nagyon beteg lett, folyamatosan kezelésekre járt. Emiatt munkát nem tudott vállalni, gyakorlatilag a szülei tartották el. Nem volt sok esély rá, hogy megnyeri a pert.

Azonban az anyai ösztönt nem szabad lebecsülni! Anna talált magában elég erőt ahhoz, hogy elkezdjen munkát keresni, és a betegsége is visszakanyarodott a gyógyulás útja felé. Sokkal jobban érezte magát. Bár a volt férj az egyik legvérmesebb ügyvédet állította ellene csatarendbe, mégsem tört meg. Munkát azonban nem talált, a volt férj keze messzire elért, és azok az ajtók, ahol Anna speciális tudása jól kamatoztatható lett volna, mind bezárultak.

Emellett a volt férj szisztematikusan igyekezett Anna életét ellehetetleníteni. Rendszeresen megjelent az oviban, az egyik óvónőnek komolyan udvarolni is kezdett, felvette a kapcsolatot Márk orvosával is.  A kapcsolattartási időn felül heti 4-5 alkalommal betoppant Anna és Márk életébe, és mindig megtalálta a megfelelő mondatot, hogy Márk inkább vele menjen: „Menjünk moziba; irány a játékbolt; vettem neked egy kiskutyát; nálam vár rád az a lézerkard, amire vágytál; menjünk strandra; megszereztem a legújabb Márió-t a PSP-re… ”

Sem a gyámhatóság, sem a rendőrség, sem a bíróság nem látta át, hogy itt nem őszinte apai szeretetről van szó, hanem egy jól megtervezett hadjáratról, aminek semmi más célja nincs, mint elvenni Annától mindent.

Anna kétségbeesett lépésre szánta el magát. Eladta mindenét – amije csak maradt – és Márkkal együtt Írországba költözött. Szinte azonnal kapott munkát, és a fizetéséből gond nélkül tudott bérelni lakást, kocsit, Márkot pedig be tudta íratni egy neves magániskolába. Bár a volt férj még futott 1-2 kört hogy, visszahozassa Márkot, de az ír bíróság tisztán látta a helyzetet, és a gyermek érdekét kiemelten kezelve elutasította a kereseteket. Ezek után a magyar bíróság sem tehetett mást, Anna felügyelete alatt hagyta Márkot.

Elsőre sikertörténetnek tűnhet, mégis ha belegondolunk, hihetetlen nehéz döntés előtt állt Anna – és számtalan más édesanya, édesapa, akik hasonló cipőben szorongnak.  Az egyik oldalon ott vannak a kényszerítő körülmények:

–        nagyon nehéz munkát találni, a tisztességes megélhetést biztosító fizetés pedig még ritkább. Hiába van meg valakinek a végzettsége és a tapasztalata, a fiatal, olcsó munkaerő betölti azt a nagyon kevés üres helyet is, ami akad.  Tőlünk nyugatabbra viszont számtalan lehetőség kínálkozik, amely munkákra ott egész egyszerűen nincs jelentkező, mi pedig a hazánkat dobnánk – és dobjuk is – oda érte. Csak példaként: Angliában pusztán takarításból akkora jövedelemre lehet szert tenni, amelyből gond nélkül el lehet tartani egy 5 tagú családot, lehet kertes házat, autót bérelni, magániskolába járatni a gyerkőcöket, és évi egy tengerparti nyaralás valamint egy síelés belefér. A külföldre távozó orvosok ügye pedig már történelem.

–        egy válás után, amikor az ember egyedül visz egy háztartást, neveli a gyerekeit és helytáll a munkahelyén gyakorlatilag lehetetlen új párt találni – vagy csak egyáltalán újra piacképes állapotba kerülni. Fodrászhoz, kozmetikushoz menni, sportolni, csinos ruhákat venni – mind hétről hétre ott van a feladatlistán, de nagyon ritkán sikerül kipipálni. Valahogy könnyebbnek tűnik a külföldi társközvetítő site-okon való ismerkedés. Elég egy jó fotó, és a skype-on nem látszik, ha épp nem friss a manikűr. Sok ügyfelem azt mondja, sokkal nagyobb eséllyel talál magának külföldön párt, mint itthon.

–        sajnos vannak olyan esetek is, amikor az Ex annyira megkeseríti az életet, hogy menekülni kell – ha nem folyik vér, nagyon kétesélyes kaphat-e bármilyen védelmet a sérelmet szenvedő fél. Ekkor jó megoldásnak tűnhet a másik város, másik országrész, másik ország vagy másik kontinens – a zaklató fél vehemenciájának függvényében az egyre távolabbi célpont.

–        sokan vannak, akik egész egyszerűen a gyermekük jövőjét látják kilátástalannak, és úgy döntenek, ők feláldozzák a jelenüket a gyermekük jövőjéért. A gyerekek már egy másik kultúrába fognak belenőni, és csak profitálnak majd egy fejlettebb ország valamennyi előnyéből, mint a szélesebb körű oktatás, az önálló élethez való kézzelfogható segítség, és a méltó életszínvonalat biztosító jövedelmek.

A másik oldalon ott van, a kétség:

–        elszakad a gyermek a másik szülőtől. A gyermek számára ez mindenképp komoly törés, akkor is ha jó, és akkor is ha rossza a kapcsolat a különélő szülővel.

–        elszakad a gyermek a nagyszülőktől, rokonoktól. A gyökerek, a múlt, az hogy honnan jöttünk, mindenki életében ez adja az alapot. Ha a gyermek ezt nem ismerheti, nem tapasztalhatja, nem érzi, hogy a családi védőháló mögötte van, egész életére, személyiségére hatással lesz.

–        elszakad a gyermek a barátaitól. Nagyobb – általában iskolás – gyermekeknél már komoly kötődések, akár életre szóló barátságok alakulnak ki. A távolság ezeket az értékeket is tönkre teheti.

 –        elszakad a gyermek a hazájától. Bárhogy is próbálják a külföldre szakadt családok ápolni a magyar nyelvet, a magyar hagyományokat, a gyerek kinti iskolája, kinti barátai olyan húzóerőt jelentenek, ami az életkor előrehaladtával  egyre inkább átveszi a szülői befolyás helyét. Sok ügyfelemet hallom panaszkodni, hogy a gyermeke már teljesen olyan, mint a többi amerikai, ausztrál, olasz, német ..stb. gyerek, jobban beszélni a nyelvet és többet tud a kultúráról mint ő, emellett az egész szemléletmódja és világlátása is idegen.

Menni vagy maradni? Sokan évekig tipródnak, melyik lenne a helyes döntés? Sodródni a globalizációval, kihasználni az EU adta lehetőségeket, vagy maradni, és az ’itt és most’-ból kihozni a maximumot? Hisz az élet máshol sem tejjel mézzel folyó kánaán, és az első generációnak, aki kiutazik, inkább áldozat, mint nyereség.

Ha megszületett a döntés, és az utazás mellett voksol a szülő, akkor van számos jogi szempont is, amit figyelembe kell venni – erről részletesen a következő posztomban írok.

Dr. Illés Blanka ügyvéd