Válás 2014

avagy hogyan válunk jövőre? A házasságok egymás után futnak zátonyra, Magyarország „szépen” tartja az EU-s átlagot. A házasság ma már önkéntesen vállalt kapcsolat, így a felbontásába sem szólhat már bele a törvény – ha valamelyik fél megunta, eldobható…

Az új Ptk. a korábbihoz képest további könnyítést tartalmaz. Nem kell már a bíróságnak vizsgálnia, hogy a felek házassága valóban teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ha a felek közösen kérik, a házasságot a bíró felbontja.

A „közös megegyezéses” válás feltétele volt, hogy a közös gyermek elhelyezése, tartása, a vele való kapcsolattartás, a házastársi tartás, utolsó közös lakóhely használata, és az ingatlanok kivételével valamennyi vagyontárgy sorsa felől a felek megállapodjanak. Ennek oka az volt, hogy a feleket rákényszerítse a közöttük lévő valamennyi kérdésben való egyezség – így sok-sok kompromisszum – megkötésére, hogy a válás kimondása után nem tudjanak még kismillió pert indítani egymással szemben. A gyermek érdeke, hogy a házasság a számára lehető legkisebb megrázkódtatással szűnjön meg, és az egyes vagyontárgyak felett folytatott ádáz, évekig tartó küzdelem ezt semmiképp sem szolgálta.

Az új Ptk azonban a vagyoni kérdésekben való megállapodást már nem teszi a „közös megegyezéses” válás feltételévé. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a vagyoni viszonyok sokkal bonyolultabban és összetettebbek az egy Lada egy lakás vagyonközösségnél. Üzletrészek, részvények, befektetések, tagsági viszonyok, opciók és más vagyoni értékű jogok garantálják a hosszú évekig tartó pert a kompromisszumot nem ismerők között, így valóban indokolatlan lenne az ezekben való végleges döntéstől függővé tenni a házasság felbonthatóságát.

Kimaradt az új Ptk-ból a 3 éves szabály is, ami eddig lehetőséget adott arra, hogy 3 év különélés után viszonylag gyorsan – békéltető tárgyalás nélkül – el lehetett válni anélkül, hogy a gyermekek elhelyezése, tartása a velük való kapcsolattartást részletezni kellett volna. elegendő volt a felek közös nyilatkozata, hogy ez az elmúlt három évben működött. A jogalkotó szerint az esetek nagy többségében kevesebb mint 6 hónap különélés után fordultak a felek a bírósághoz, a 3 évet annyira kevesen várták ki, hogy nincs értelme a szabály fenntartásának. Emellett a gyermek érdeke a jogalkotó szerint az, hogy az őt érintő kérdések rögzítésre kerüljenek egy bírósági határozatban, így a három év problémamentes gyakorlat sem adhat alapot annak mellőzésére, hogy pénteken 16 órakor vagy 16.30-kor veszi át a gyerek az apuka. Úgy vélem, akik ezt rugalmasan kezelik, a bírósági formalitások ellenére is képesek lesznek itiner nélkül gyereket nevelni.

Megszűnt a 2 éves módosítási tilalom az egyezségek esetében. Eddig az egyezséget 2 éven belül csak nagyon szigorú feltételek esetén lehetett módosítani. Én magam többször vittem olyan pert, ahol az egyik fél vagy felelőtlenül, vagy szánt szándékkal megkötött egy egyezséget, aztán pár hónap után a neki nem tetsző részek megváltoztatását kérte. Eddig a bíróság ezeket a kéréseket többnyire elutasította, ezzel mindenkit arra kényszerítve, hogy csak akkor kössön egyezséget, ha azt valóban be is kívánja tartani – legalább két évig. Nem tudom, hogy ennek a jogbiztonságot erősítő szabálynak a megszűnése milyen gyakorlatot eredményez. Én tartok tőle, hogy sok pert fognak generálni a bármikor  – persze alapos indokkal, de olyat ki nem tud kitalálni – megváltoztatható családjogi egyezségek, ami a gyermekek érdekét egészen biztosan nem fogja szolgálni. Én magam a megtámadási tilalom határidejének hosszabbítása mellett teszem le a voksom, felnőtt emberek felelősséggel kössenek egyezséget egy olyan „jogviszonyban” ahol a gyerekük érintett.

Dr. Illés Blanka ügyvéd