A gyermektartásdíj szabályozása az új Ptk. -ban

1.0Se Veledhttps://seveled.cafeblog.huDr. Illés Blankahttps://seveled.cafeblog.hu/author/drillesblankagmail-com/A gyermektartásdíj szabályozása az új Ptk. -ban<a href="https://seveled.cafeblog.hu/files/2013/03/support.jpg"><img class="alignleft wp-image-535" alt="support" src="https://seveled.cafeblog.hu/files/2013/03/support.jpg" width="192" height="144" /></a>Az új, 2014.03.15-én hatályba lépő családjogi törvény a gyermektartásdíj vonatkozásában számos módosítást eszközölt, a régi szabályokat pontosítja, kibővíti és igyekszik a mai kor igényeinek megfeleltetni. A legtöbb változás a gyermekek érdekét szolgálja, biztosítja az eltartáshoz való alapvető jogát. A törvény vélelmet állít fel a kiskorú illetve a nagykorú és középiskolai tanulmányokat folytató gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett, vagyis nem kell külön bizonyítani, hogy a gyermek a tartásra rászorul. Ez a vélelem akkor dönthető meg, ha a gyermek személyes életkörülményei, jövedelmi viszonyai folytán képes a saját eltartásáról egészben vagy részben gondoskodni. A vélelem felső korhatára 20 év - tehát ennek betöltését követően a középiskolai tanulmányok folytatása ellenére a bizonyítási teher a gyermeken van. Újdonság a szerződéses gyakorlatban eddig is alkalmazott megoldást miszerint lehetőség van a tartásdíjat egy meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával biztosítani részben vagy egészben. Ez életszerű megoldás, hiszen a gyermekek lakhatását sokszor a felek utolsó közös lakóhelyén oldják meg. Ha ilyenkor a különélő szülő lemond a gyermekek javára a saját tulajdoni hányadáról, akkor ennek értékét a felek a tartásdíjba betudhatják, és az apa vagy egyáltalán nem fizet tartásdíjat, vagy csak lényegesen kisebb összeget teljesít havonta. Megszűnt a tartásdíj %-os marasztalása, és a nemzetközi trendnek megfelelően fix összegben lesz meghatározva bár az összeget az előző 1 év átlagos jövedelmének 15-25% alapján határozzák meg gyermekenként. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelenleg hatályos százalékos marasztalás a kiskorú gyermek érdekét szolgálja minden olyan esetekben, amikor a tartásdíj fizetési kötelezettség előreláthatólag hosszabb időn keresztül áll fenn, ez a megoldás volt az, ami tartósan és kiszámíthatóan biztosította a kötelezett jövedelmének növekedésével arányos tartásdíjat. A tartásdíj automatikus emelkedésének biztosítására tehát szükség van, ezt a jogalkotó úgy oldotta meg, hogy a bíróság - ha indokoltnak tartja - , a tartásdíjat évente indexálja a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex mértékével. Ez jobb megoldás mint a szerződéses gyakorlatban kialakult infláció követés, mert a fogyasztói árindex változása jobban mutatja a gyermek kiadásainak növekedését. A tartásdíj mértékének meghatározásánál a bíróság figyelemmel van: a gyermek indokolt szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, a szülők által eltartott más gyermekekre, a gyermek saját jövedelmére, vagyonára, és az egyéb szociális és családtámogatásokra is. Míg a jelenlegi szabályozás a gyermek ’tényleges’ szükségleteit említi, addig az új Ptk. szerinti „indokolt szükséglet” jobban kifejezi azt a jogelvet, hogy a gyermek részére fizetett tartásdíj nem lehet „szűkös tartást”, az nem azonosítható a létminimummal, hanem a gyermek valós igényeinek megfelelően egyéniesített, átlagos színvonalú tartásdíjat kell fizetnie a kötelezettnek. Az indokolt szükséglet fogalmát maga a törvény meghatározza tehát a tartásdíj mértéknek megállapításakor figyelembe kell venni, a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadásokat. Remélem a szabadidő tartalmas eltöltése változatlanul fontos költség lesz, ha csak a színház, mozijegyek árát, a sportszerek és sportfoglalkozások árait nézzük, ez igen magas összeg havonta. A kirándulás, nyaralás, síelés, városnézés, múzeumok, könyvek ára bár nem havi kiadás, de összességében nem elhanyagolható összeg. Úgy gondolom, a különélő szülőnek ezekhez a költségekhez épp úgy hozzá kell járulnia, mert egy gyermeknek nem csak lakni, enni, ruházkodni és iskolába járnia kell, hanem a szabadidő tartalmas eltöltése legalább olyan fontos – ha nem fontosabb. A különélő szülő változatlanul akkor is köteles tartásdíjat fizetni, ha ezzel saját szükségleteit korlátozni kell, azonban ezt a szabályt kicsit fellazítja az új törvény, és abban az esetben ha a gyermeknek van jövedelme, vagyontárgya amiből bevétele származik, vagy van más tartásra kötelezhető egyenes ági rokon – praktikusan a gyermekkel együtt élő szülő, vagy a nagyszülők – akkor ez a rendelkezés nem alkalmazható. Nem tudom, a gyakorlat miként fogja ezt alkalmazni, én tartok tőle, hogy ez újabb kibúvót fog jelenteni a sok minimálbéres papírt lobogtató, de egyébként más rokonok és haverok nevén lévő tárgyak között, jó módban élő apukáknak. Nem gondolom, hogy ilyenkor a tartás terhét az édesanyáknak, vagy a nagyszülőknek kellene viselni, de majd meglátjuk merre kanyarodik a bírói megítélése ennek a kibúvónak. Kikerült a végleges szövegből a tervezetben még benne lévő szabály, miszerint az elmaradt tartásdíjat az általános 5 éves elévülési időn belül lehetett volna követelni. Annyi engedményt engedett csak a jogalkotó a jelenlegi 6 hónapos szabályhoz képest, hogy 3 évre visszamenőleg lehet követelni a meg nem fizetett tartásdíjat ha az illető igazolja, hogy a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett. Dr. Illés Blanka ügyvéd rich