1.0Se Veledhttps://seveled.cafeblog.huDr. Illés Blankahttps://seveled.cafeblog.hu/author/drillesblankagmail-com/<p style="text-align: justify"><strong><a href="https://seveled.cafeblog.hu/files/2013/10/iustitia.jpg"><img class="alignleft size-full wp-image-639" alt="iustitia" src="https://seveled.cafeblog.hu/files/2013/10/iustitia.jpg" width="237" height="212" /></a>Baráti összejöveteleken kihagyhatatlan kérdésként mindig felmerül: hogyan váljunk szépen? Jól bejáratott régi válaszom:  ha lehet, az időt, pénzt és energiát tessék inkább párterápiára fordítani... De ha nagyon muszáj – mert bizony van amikor nagyon muszáj – akkor a következőkre figyeljünk:<!--more--></strong></p>   <ol start="1"> <li>Konzultáljunk pszichológussal</li> </ol> <p style="text-align: justify">Nem kell ahhoz „hülyének” vagy betegnek lenni, hogy betegyük a lábunkat egy olyan szakemberhez, aki a lelkünkhöz is ért.  A válás mint stresszfaktor dobogós helyen áll, rögtön a hozzátartozó elvesztése után, a munkahely elvesztése előtt. Nem lehet félvállról venni! Nem jó ha elfojtjuk, az sem jó, ha sokáig gyászoljuk a kapcsolatot, és tönkreteszi mindenki életét, ha a  bosszú lesz életünk értelme a következő hónapokban, években. Akad aki jól tudja kezelni, de az biztos, hogy egy szakember iránymutatásával hamarabb túlleszünk rajta. Én mindig elmondom az ügyfeleimnek – és a többség nem hallott még róla – hogy váláskor a rossz emlékek jönnek elő, és a másik rossz tulajdonságait túlértékeljük. Ez az elválást természetes lelki folyamatának része! Pont ezért kell tudatosan kezelni, és magunkat megerőltetve előhívni a jó emlékeket is. Ha nem utáljuk annyira a másikat, könnyebben fog menni az egyezkedés a válóper részleteiről.</p>   <ol start="2"> <li>Az idő a kulcs</li> </ol> <p style="text-align: justify">Sok problémát a jog eszközeivel akarnak megoldani a felek, pl. tipikus, hogy az anya tiltja a gyereket az apjuktól, mert máshogy nem tud neki fájdalmat okozni. Hibás lépés azonnal a gyámhatóságra vagy a rendőrségre rohangálni. Ugyan ez a helyzet azzal a tipikus problémával, amikor apuka nem fizeti a tartásdíjat, hogy megijessze a feleségét, és hangsúlyossá tegye a másik kiszolgáltatottságát. Hagyjunk időt a másiknak! Nem szabad azonnal ugrani, és mindenen azonnal revansot venni – abból lesz a háború. Persze ha pár hónap alatt nem javul a helyzet, akkor nincs más választás, marad a jogszolgáltatás szigora, de abban sosincs köszönet, amikor felelősségérzetet bírságolással kell kipréselni valakiből.</p>   <ol start="3"> <li>Alternatív vitarendezés</li> </ol> <p style="text-align: justify">Mediáció, válásterápia, családterápia. Ma már Magyarországon is elérhető számos olyan szolgáltatás, ami segít a válóper során felmerülő vitás kérdések rendezésében. Ügyvédként én tudomásul vettem, hogy egy bontóperben a legdominánsabb az érzelem. Az érzelmeket pedig profi módon pszichológus tudja kezelni! Én jogászként akkor kezdek labdába rúgni, ha már elérhetővé válik az értelem, és nem homályosítsa el a düh, a kétségbeesés, a bosszúvágy, a szerelem, a gyűlölet vagy a rettegés. Tehát a megfelelő sorrend – amit sok EU-s országban már törvények tesznek kötelezővé (!) – először mediáció és ha már megvan a megállapodás, csak utána kell az ügyvédeket felkeresni a megszövegezés végett.</p>   <ol start="4"> <li>A gyerek jövője a közös cél</li> </ol> <p style="text-align: justify">Ha épp utáljuk a másikat, nehéz engedményeket tenni a számára – gyakran az is nehezünkre esik, hogy elismerjük neki azt, ami valóban jár... többet pedig eszünk ágában sincs adni. És ez így is van rendjén. Az egyezkedés fókuszpontját át kell tenni a közös gyermekekre. Ne azt nézzük, melyek a férj továbblépésének szempontjai, és az sem érdekes, a feleségnek mire van szüksége, hogy új életet kezdhessen. Vegyük azt sorra, hogy milyen jövőt szánunk a gyerekeinek – hol lakjanak, hová járjanak iskolába, mit csináljanak szabadidejükben, milyen értékrendet sajátítsanak el...stb. Érdekes módon ezekben a kérdésekben a legtöbb’ válópár’ egyet tud érteni... Ha ez a lista megvan, már nem nagy művészet ehhez passzintva megosztani a közös vagyont, meghatározni a kapcsolattarást és a tartásdíjat.</p>   <ol start="5"> <li>A per nem opció</li> </ol> <p style="text-align: justify">Egyre több EU-s tagállam határoz meg időtartamot, amíg nem lehet beadni a bontópert, hiába szakadt meg az életközösség. Egyre több helyen kötelező megtenni mindent annak érdekében, hogy a felek határozzák meg a ’hogyan tovább’-ot, hiszen nincs az a bíró aki olyan mélységig képes lenne megismerni a feleket, mint ők maguk. Tűzzük ki célként Magunk elé, hogy egy évig biztosan nem adunk be semmit a bíróságnak! Ha csak ebben sikerül megállapodni a másik féllel, az már fél siker. Ha mindkét fél elfogadja, hogy ha baja van, nem tud óvodásként a bíró nénitől igazságot kérni, hanem felnőtt emberként neki kell probléma-megoldani, akkor ez a kényszer lesz az, ami más viselkedésre készteti!</p>   Dr. Illés Blanka ügyvédrich