Mielőtt bárki felkapná a telefont, és megrendelné a mintavételi csomagot, én arra hívnám fel a figyelmet: a gyermek elsődleges érdeke egy biztonságot adó család, nem pedig a vérségi kapcsolat. Soka nem értenek velem egyet, tudom, de ezek az emberek még nem csináltak végig egy apaság megdöntése iránti pert. Annak ténye, hogy nem én vagyok a gyerek apja, tönkre fogja tenni minden érintett életét. Erre azonban csak az eljárás végén döbbennek rá, és akkor már általában késő. Szerintem még akkor sem menthető az apának ez a cselekedete, ha a felek éppen válnak. A gyereknek, akit addig nevelt pont ebben a nehéz időszakban lenne szüksége 100%-ig mindkét szülőjére. Nem véletlen, hogy az új családjogi törvény a mostoha szülőnek is számos jogot ad , mert a gyermeknek az számít, hogy ki olvasott neki este mesét, ki tanította meg focizni, és ki dobálta a medencében nyaranta.
Ha valaki mégis úgy dönt, hogy meglépi, és a vizsgálat eredménye negatív – vagyis nem ő az apa – a következő lehetőségei vannak:
Az apaság vélelmét fő szabályként a gyermek születésétől számított 1 éven belül lehet megtámadni egy bírósági eljárásban! Sokszor találkozom azzal, hogy a férfi hosszú éveken keresztül dilemmázik, megtegye, ne tegye? Aztán ha megromlik a gyermek anyjával a kapcsolat, csak akkor szánja rá magát. De akkor már általában késő.
Az apaság jogi keletkezésének négy módja van. Lehet valaki a gyerek apja, mert az anyával házassági kötelékben áll, mert teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett, mert hozzájárul egy reprodukciós eljáráshoz, vagy bírósági határozat alapján. Az első két esetben, ha a DNS teszt igazolja a gyanút, az apaságot megszüntetik. Azonban az apaság vélelmének megtámadását a törvény az utóbbi két esetben kategorikusan megtiltja.
Az új Ptk. adta lehetőség, hogy a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot akkor is meg lehet támadni, ha tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tette valaki. De úgy tűnik most is tartja magát az a joggyakorlat, hogy ha valaki szívességből vállalta el az apaságot – pl. azért, mert a gyermek anyjával épp érzelmi kapcsolatban voltak a gyermek születésekor – akkor nem lehet csak ezen az alapon megtámadni.
Újdonság az is, hogy ha az apai elismerő nyilatkozatot a jogszabály megkerülése miatt tették – pl egy örökbefogadást úgy akartak megkönnyíteni, hogy a férj elismeri magáénak a gyereket így csak a feleségnek kell az örökbefogadási procedúrát végigcsinálni – akkor ez a nyilatkozat megtámadható de csak az ügyész és a gyámhatóság jogosult a per megindítására, és csak akkor ha az a gyermek érdekében is áll.
Visszatérve az 1 éves szabályra: erre a határidőre az elévülés szabályai érvényesek, vagyis ha valaki később szerez tudomást arról, hogy nem az övé a gyerek, akkor e tudomás szerzéstől – pl a DNS vizsgálat eredményétől – számítva van egy éve. Azonban a gyakorlat nagyon szigorú e kérdésben, én azt tapasztalom, hogy többségében nem fogadják el. Furcsa is, ha valaki a gyerek 5 éves korában csinál DNS vizsgálatot pont akkor amikor tartásdíj fizetésre kötelezték… Tehát kétséget kizáróan igazolni kell, hogy előtte még csak nem is sejtettük apaságunk megkérdőjelezhetőségét. Vagy olyan elháríthatatlan akadályba ütköztünk – pl súlyos betegség – ami miatt nem tudtuk érvényesíteni az igényünket.
Bárhogy is döntenek, a döntés előtt szerintem érdemes egy pszichológussal átbeszélni a dolgot, alaposan megfontolni, hogy a lehetséges eredmények után mi lesz? Mert lehet, hogy nem kell tartásdíjat fizetnünk olyan gyerek után, aki vér szerint nem a mi gyerekünk, de vajon együtt tudunk élni azzal, hogy egy gyerek apját – mert ő így fog ránk nézni élete végéig – elvettük?
Dr. Illés Blanka
ügyvéd
