Nem csak Magyarországon, hanem EU-s statisztikák szerint is az esetek 82-85%-ban az anyánál kerül elhelyezésre a gyermek. Ennek oka az, hogy az európai családmodellben az anya az, aki a gyermekeket gondozza, neveli amíg az apa a megélhetéshez szükséges anyagi javakat előteremti. Ilyen típusú családban felnőtt gyermeknek pedig az az érdeke – és ezt nem csak a jog, hanem a pszichológia mint tudomány is megerősíti – hogy a vele az intenzívebb kapcsolat miatt szorosabb viszonyban lévő szülőhöz kerüljön. Azonban egy dolgot nem felejthetünk el mi magyarok: az EU tagállamokban a válás után is közös a szülői felügyeleti jog, az anya és az apa továbbra is közösen neveli fel a gyermeket, gyakori a kapcsolattartás, az apa köteles kivenni a részét a gyermek körüli teendőkből. Egyértelmű trend a kapcsolattartási idő bővítése, egymás után vezetik be a tagállamok az „1 hét itt 1 hét ott” típusú rendszert. Ennek előnyeit korábbi postjaimban részletesen kifejtettem: post 1 , post 2
Túl kell lépni azon a tipikusan magyar szemléleten, hogy a gyermeket elhelyezik ez egyik szülőnél, így a másiktól egy életre megszabadulhatunk! A gyermeket az anyának és az apának akkor is közösen kell felnevelni, ha már nem élnek együtt, mert szüksége van mindkét mintára, mindkét nevelési módszerre, és mindkét szülő védelmező szeretetére. Ha külön él a két szülő sokkal többet kell egyeztetniük, sokkal hatékonyabb együttműködésre vannak rákényszerítve, mintha együtt élnének, mert a gyermekek bizony meg fogják találni a kiskaput, hogy játsszák ki egymás ellen a két szülőt, és hogy szabaduljanak a kötelezettségek alól.
Mikor nyerhet meg egy apa egy gyermek elhelyezési pert?
Ha a gyermek nevelésében és gondozásában aktívan kivette a részét, és többet volt a gyermekkel, mint az anya. Ha az apa csak a váláskor dönt úgy: „ na akkor holnaptól én is gyermeket nevelek” – neki semmi esélye. Nem lehet arra hivatkozni, hogy a gyerek anyja meghülyült, /bocsánat de ez szokott lenni a tipikus indok/ és nem akarom hogy ez a nő nevelje tovább a gyerekem, inkább elperlem tőle. Azt nem lehet egy gyermek elhelyezési perrel orvosolni, ha annak idején rosszuk választottuk meg a gyermekeink anyját! Rossz a személyisége, sekélyes a műveltsége, lusta, a való világtól elszakadt nézeteket vall? Előbb kellett volna gondolkodni… Rossz lesz végignézni, hogy ez a nő neveli fel a gyerekeimet? Igen, valóban nehéz ezt megemészteni! Ha eddig ő nevelte, ezután is ő fogja. Abban az esetben, ha időben észrevettük, hogy a gyerekeknek jobb ha az apával töltenek több időt, és ezt meg is valósítottuk, akkor viszont az apának nagyon jó esélyei vannak.
Nagyobb – 10 év körüli – gyermekeknél fontos szempont az apa- gyerek kapcsolat, a kötődés. Ezekben az esetekben már figyelembe veszi a bíróság a gyermek akaratát, persze szigorúan megvizsgálva a motivációt. Ha a gyermek csak azért szeretne az apával maradni, mert ott nincs kontroll, lehet rosszul tanulni, vacsorára pizzát enni és napi 4-5 órát Xboxozni, akkor nem fogják figyelembe venni mit akar a gyermek. 14 éves kortól a bíróság már köteles figyelembe venni a gyermek akaratát – bár ekkor sem kritika nélkül, 16 éves kortól pedig a gyermek dönthet arról, hová költözik – ehhez a gyámhatóság adja meg neki az engedélyt.
A 2014.03.15-én hatályba lépő Csjk további lehetőségeket ad a nevelésben aktív részt követelő édesapáknak. Ha nem is sikerül a kizárólagos felügyeleti jog megszerzése, az új törvény lehetőséget ad arra, hogy az apát a bíróság feljogosítsa a gyermek gondozásával és nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására. Bár még nem látjuk, ez a gyakorlatban pontosan mit fog jelenteni, az eddigi bírói gyakorlat alapján várható, hogy ha az apa kivette a részét a gyermekek körüli egyes teendőkből a múltban, akkor az ezekkel kapcsolatos jogok és kötelezettségek a válást követően is megilletik majd.
Követendő útként mindenkinek azt javaslom, ha nem sikerül megállapodni, a felek válasszák a mediációt, jogszabályi keretekre tekintet nélkül próbálják megtalálni a gyermekek számára legideálisabb megoldást. Sokszor néztem végig, amikor a mediációs megállapodás szerint 2-3 hónapra a gyerekek az apához kerültek. A végén az apák többsége belátta, nem tudja egyedül nevelni a gyerekeit, az anyák pedig megtapasztalhatták, hogy az apára igenis hogy lehet számítani, nem hal bele a gyerek ha nincs non stop a szoknyánk mellett… A „próbaüzem” ellenzői azt mondják a gyerek nem kísérleti egér. Szerintem viszont kevesebbet ártunk nekik egy ilyen próbaidőszakkal, mint ha 4-5 évig pereskedünk értük. Abban a harcban ugyanis biztosan elveszítik mindkét szülőt.
Dr. Illés Blanka ügyvéd
