Én nem vagyok pszichológus, de megosztom azokat a tapasztalataimat, amit az évek alatt láttam, és szinte minden ügyre jellemzőek:
A legtöbb gyermek tagadásba menekül, amikor a szülei szétköltöznek. Meg van róla győződve, hogy ez csupán időleges. Sok gyerek még évekkel később is azt kívánja, a szülei ismét együtt éljenek.
Adj a gyermeknek időt! A gyermekek úgy élik meg a szülők szétválását, mint a felnőtt egy hozzátartozó halálát. Gyászolnak, és ehhez idő kell. Ahogy mondani szokták, a tóban először el kell merülni, és csak utána lesz újra egyre sekélyebb a víz. Ráadásul a gyermek a gyászát nem tudja jól kifejezni, ezért hosszabb időre lesz szüksége.
Kerüld a túl sok változást! Váláskor – ha lehet – el kell kerülni a költözést, az új óvodát, iskolát, új barátokat… A környezet állandósága kiemelten fontos minden gyermek biztonságérzetéhez. Tehát a lehető legkevesebb dolgon változtassunk. Idővel persze új életet lehet kezdeni, de ajánlatos a válást követően még egy darabig a családi otthonban maradni.
Soha ne kérd meg a gyermekedet, hogy kémkedjen a másik szülő után! Igen, borzasztóan nehéz bizonyítékokat gyűjteni egy családjogi ügyben, de nem a gyerek feladata ebben segíteni. Sőt, a gyereknek nem is kellene tudni arról, hogy per van folyamatban, pláne nem annak részleteiről. Sajnos sokszor látok ilyet, ezek a gyerekek teljesen tönkre mennek pszichésen a válás végére, maradandó sérüléseket szerez a személyiségük, kötődési képességeik, értékrendjük.
Engedd, hogy a gyermeked szeresse a másik szülőt is! Tudom, hogy pertaktikailag az a jó, ha a gyerek utálja a másikat, így biztosabba pernyertesség, de megéri? Aki ilyen elképzeléssel jön hozzám, a Biblia Királyok könyvének tanulmányozását ajánlom, Salamon király döntéséből illene tanulni, és nem hagyjuk kettévágni a gyereket, inkább legyen másé.
Soha ne hazudj a gyermekednek! A legtöbb gyerek pont ezért hibáztatja saját magát a szülei válásáért, mert nem lett nekik elmesélve az igazság. Ha valaki bizonytalan, hogy milyen életkorú gyermeknek hogy kell elmondani, keressen fel egy gyermekpszichológust, segíteni fog!
Nem szabad lekicsinyleni a másik szülőt! A gyermek önbecsülése mindkét szülő értékének függvénye! „Ha apám egy szemét alak, én is az vagyok.” „Ha az anyám egy rendetlen trampli, én is azzá válok, ha felnövök.”
Soha ne korlátozd a kapcsolattartást! Számos tanulmány kimutatta, a válsá negatív hatásai azokat a gyermekeket érintik legkevésbé, ahol intenzív kapcsolat marad fenn a különélő szülővel. az, hogy mi a megfelelő mennyiség, életkoronként más és más – kisebbeknél gyakoribb, nagyobbaknál a ritkább kapcsolattartás az ideális. Ha valaki bizonytalan, az egyedi megoldás megtalálásában gyermekpszichológus segít.
Ne kezd új kapcsolatot! A gyermeked nem fog veled együtt érezni, amikor Te rózsaszín ködben úszol a szerelem miatt! Vagy bűnösként tekint rá, aki miatt apa és anya elvált, vagy ő lesz az, aki az édesanyám / édesapám figyelmét, szeretetét elvonja, ellopja tőlem. A válás utáni időszak legyen csak a gyerekeké.
Vidd el gyermek pszichológushoz! Hiába „nincs baja”… A csendes víz mélyebb, szokták mondani, és ez itt is igaz. A legtöbb esetben túl későn kerül a gyermek megfelelő terápia alá. Inkább vigyük el feleslegesen 2-3 alkalommal – az se lesz elfecsérelt idő, mert olyan tanácsokat kaphatunk, amit máshonnan nem lehet összeszedni – minthogy évekig kezelendő komoly zavar legyen a vége.
Dr. Illés Blanka ügyvéd
