Hogyan bánjunk a gyermekünkkel válás idején?

Ha a gyerekünk sántikál, pár nap után elvisszük szakorvoshoz. Válás idején mégis a többség hajlamos normálisnak tekinteni, ha a gyerek kifordul magából – vagy épp befordul magába. Szerintem nincs olyan ügy, ahol ne lehetne hasznosítani egy szakember tanácsait, és az esetek többségében valószínűleg ennél több nem is kell.

Én nem vagyok pszichológus, de megosztom azokat a tapasztalataimat, amit az évek alatt láttam, és szinte minden ügyre jellemzőek:

A legtöbb gyermek tagadásba menekül, amikor a szülei szétköltöznek. Meg van róla győződve, hogy ez csupán időleges. Sok gyerek még évekkel később is azt kívánja, a szülei ismét együtt éljenek.

Adj a gyermeknek időt! A gyermekek úgy élik meg a szülők szétválását, mint a felnőtt egy hozzátartozó halálát. Gyászolnak, és ehhez idő kell. Ahogy mondani szokták, a tóban először el kell merülni, és csak utána  lesz újra egyre sekélyebb a víz. Ráadásul a gyermek a gyászát nem tudja jól kifejezni, ezért hosszabb időre lesz szüksége.

Kerüld a túl sok változást! Váláskor – ha lehet – el kell kerülni a költözést, az új óvodát, iskolát, új barátokat… A környezet állandósága kiemelten fontos minden gyermek biztonságérzetéhez. Tehát a lehető legkevesebb dolgon változtassunk. Idővel persze új életet lehet kezdeni, de ajánlatos a válást követően még egy darabig a családi otthonban maradni.

Soha ne kérd meg a gyermekedet, hogy kémkedjen a másik szülő után! Igen, borzasztóan nehéz bizonyítékokat gyűjteni egy családjogi ügyben, de nem a gyerek feladata ebben segíteni. Sőt, a gyereknek nem is kellene tudni arról, hogy per van folyamatban, pláne nem annak részleteiről. Sajnos sokszor látok ilyet, ezek a gyerekek teljesen tönkre mennek pszichésen a válás végére, maradandó sérüléseket szerez a személyiségük, kötődési képességeik, értékrendjük.

Engedd, hogy a gyermeked szeresse a másik szülőt is! Tudom, hogy pertaktikailag az a jó, ha a gyerek utálja a másikat, így biztosabba pernyertesség, de megéri? Aki ilyen elképzeléssel jön hozzám, a Biblia Királyok könyvének tanulmányozását ajánlom,  Salamon király döntéséből illene tanulni, és nem hagyjuk kettévágni a gyereket, inkább legyen másé.

Soha ne hazudj a gyermekednek! A legtöbb gyerek pont ezért hibáztatja saját magát a szülei válásáért, mert nem lett nekik elmesélve az igazság. Ha valaki bizonytalan, hogy milyen életkorú gyermeknek hogy kell elmondani, keressen fel egy gyermekpszichológust, segíteni fog!

Nem szabad lekicsinyleni a másik szülőt! A gyermek önbecsülése mindkét szülő értékének függvénye! „Ha apám egy szemét alak, én is az vagyok.” „Ha az anyám egy rendetlen trampli, én is azzá válok, ha felnövök.”

 Soha ne korlátozd a kapcsolattartást! Számos tanulmány kimutatta, a válsá negatív hatásai azokat a gyermekeket érintik legkevésbé, ahol intenzív kapcsolat marad fenn a különélő szülővel. az, hogy mi a megfelelő mennyiség, életkoronként más és más – kisebbeknél gyakoribb, nagyobbaknál a ritkább kapcsolattartás az ideális. Ha valaki bizonytalan, az egyedi megoldás megtalálásában gyermekpszichológus segít.

Ne kezd új kapcsolatot! A gyermeked nem fog veled együtt érezni, amikor Te rózsaszín ködben úszol a szerelem miatt! Vagy bűnösként tekint rá, aki miatt apa és anya elvált, vagy ő lesz az, aki az édesanyám / édesapám figyelmét, szeretetét elvonja, ellopja tőlem. A válás utáni időszak legyen csak a gyerekeké.

Vidd el gyermek pszichológushoz! Hiába „nincs baja”… A csendes víz mélyebb, szokták mondani, és ez itt is igaz. A legtöbb esetben túl későn kerül a gyermek megfelelő terápia alá. Inkább vigyük el feleslegesen 2-3 alkalommal – az se lesz elfecsérelt idő, mert olyan tanácsokat kaphatunk, amit máshonnan nem lehet összeszedni – minthogy évekig kezelendő komoly zavar legyen a vége.

Dr. Illés Blanka ügyvéd