http://csakazolvassa.wordpress.com/2013/02/16/manapsag-minden-masodik-hazassag/
Annak kevésbé örülök, hogy a házasság értékét elemző posztom egy olyan értelmezést kapott, ami sem nyíltan sem burkoltan nem volt benne a leírtakban.
… Önigazolásszagot érzek. Az elégedett középosztálybeli tespedt gőgöt. Azok gőgjét, akik nem álltak soha egy szál bugyiban, lesírt szemfestékkel a gangon, kizárva, a novemberi hidegben…
…Olyan könnyű így általában buzogni a házasságon, hangoztatni, hogy az intézmény mennyire óv, értékes, így meg úgy, de bezzeg a sok felelőtlen ember, ha kicsit is unalmas, eldobja, ahelyett, hogy megjavítaná… Olyan nehéz igazából jól lenni házastársnak, a másiknak, és magunknak. És olyan nehéz elválni is…
… Ez a sokat hangoztatott aggodalom is arra szolgál — szándéka szerint talán nem, de eredményében bizonyosan –, hogy a nőket a helyükön tartsa, elzárja az alternatívát előlük, bűntudatot keltsen bennük, és újabb feladatokat mérjen rájuk. …
… Én azt mondom: hulljon a férgese. Maradjon meg az a házasság, amelyik lüktet. Engem a szomorú együttmaradási statisztikák aggasztanak, de nagyon…
… És a párterápia. Az a rengeteg alakoskodó, álegyüttműködő férj, aki aztán már a liftben pajzsként tartja maga előtt a pszichológus szavait, és a szakember szavaival igazolja az asszony értéktelenségét. Régóta közismert szakmai ajánlás, hogy bántalmazó kapcsolatokban nemhogy nem segít: romboló terápia…
Pár dolgot kiemelnék, mert nem értek egyet a blog írójával – mindemellett, hogy tiszteletben tartom a véleményét.
Csak azért, mert létezik a családon belüli erőszak, nem mondhatjuk a családra hogy rossz. Csak azért mert van férfi, aki a házasság intézményét arra használja, hogy a nőt a végletekig kizsigerelje, attól még a házasság nem veszti el az értékét úgy általában!
Szerintem hiba a házasság intézménye és a családon belüli erőszak között egyenlőség jelet tenni. Én azt gondolom, még ok okozati összefüggés sincs közöttük – de ha valaki ismer ezzel kapcsolatos tanulmányokat, azt szívesen fogadom, nyitott vagyok más nézőpontokra.
A házasság intézménye mellett érvelni, és amellett, hogy a gyereknek apával és anyával kerek a világ, nem „elégedett középosztálybeli tespedt gőg”. Csak családjoggal foglalkozó ügyvédként nap mint nap látom, hogy társadalmi rangtól, rendtől és vagyontól független hogy kit zárnak ki egy szál bugyiban lesírt szemfestékkel a novemberi hidegben. Ez pont úgy előfordul a gangon, mint a tanyán, a panelházban és a kacsalábon forgó palotában. Hátrányosan megkülönböztetni a közép és felsőbb osztálybeli nőket – mert mit tudhatnak ők róla – szerintem nem helyes. A rendszeres fizikai és pszichikai bántalmazás pont úgy testi lelki roncsot csinál a jó anyagi körülménynek között élő, vagy a magasan iskolázott, karriert befutott nőkből is.
Az a kijelentés, hogy „… hulljon a férgese. Maradjon meg az a házasság amelyik lüktet” nekem csúnyán összecseng a ma oly divatos „mert én megérdemlem, hogy boldog legyek” piacgazdasági reklámszlogennel. Én szomorú vagyok, ha valaki hagyja magát beszippantani, és a médiából ránk zúduló értékeket, mértéknek tekinti. A házasság a cukormázas lányregényekben lüktet, a valóságban kemény meló. Ha nem lüktet lelépek, akkor már nem is kell? Ha valaki gyereket vállal azzal bizony felelősség is jár, és a lelépés megszervezése helyett a házasság működőképességén kell hogy dolgozzon! Nagyon egyoldalú megközelítés, hogy ez csak a nőkre fog újabb feladatot mérni! Én pont ugyan annyi – ha nem több – férfivel találkozom, aki nem akar válni, meg akarja menteni a házasságát, nyitott lenne a párterápiára de a nő erre nem hajlandó.
Torz az a kép, amiben a férj elnyomja a nőt, és utána a nő bűntudatból, hogy az elvált stigmát elkerülje inkább csendben senyved. Van ilyen is! Van olyan is – nem is kevés – ahol a férfit nap min nap porig alázza a felesége – ha hazaért a munkából hosszú percekig azt hallgathatja épp mit csinált rosszul, és még erre sem képes…. – és bizony akad, akit fizikailag is bántanak! De nem ez az általában jellemző férfi-női kapcsolat.
Úgy általában a házasság érték! Úgy általában túl sokan adják fel! Úgy általában olyan problémák miatt szakítanak, amelyek orvosolhatóak lennének! Nem, valóban nem viccből válnak – ilyet én nem mondtam. De azt tudom – mert látom – hogy az az idő, energia és pénz, amit egy válóperbe beleölnek, az jobb helyen lenne egy pszichológusnál aki segít feldolgozni a múltat és megtanítja élhetővé tenni a jövőt. Nekem tetszik a spanyol jog, ahol egy évig ezt kötelező megpróbálni a válás előtt… Mi vajon mikor jutunk el eddig?
Minél kisebb a gyerek, annál nagyobb trauma neki a válás – ez vitathatatlan pszichológiai tény. Tehát akinek gyereke van – szerintem – kötelessége lenne megpróbálni. Ha csak pár évre sikerül jobbá tenni a kapcsolatot már akkor is megérte!
És nem arról beszélek, hogy tűrd a napi pofont! A bántalmazó környezet árt a gyereknek, akkor el kell válni, akkor el kell költözni. De ha a kapcsolat élhető, illetve élhetővé tehető, akkor az egyéni boldogság keresése előtt legyen prioritás a házasság fenntartása… a gyerek miatt.
Én sok jó példát is látok az egészséges, kiegyensúlyozott, egymást támogató és erősítő férfi-női kapcsolatra. A hullámvölgyek és hegyek jönnek mennek, hol attól is idegbajt kapnak, ahogy a másik levegőt vesz, hol dúl a szerelem 20 év után is egy jól sikerült „kettesben program” után… És igen, igazad van, nehéz a szerepek között lavírozni – de én nem értek egyet azzal, hogy ezek a szerepek ránk vannak kényszerítve. Mindenki nő és feleség és anya és barát és munkatárs… de mindenki Maga alakítja ki, hogy melyik szerepet hogyan szeretné játszani, senkire nincs ráerőltetve a bombanő, az odaadó feleség, a gondos anya, az önfeláldozó barát és a segítőkész munkatárs.
Amiért tetszik a Csakazolvassa blogod pont az, hogy megmutatod, nem kell beállni a színesújságok diktálta világba, a szerepeinket mi magunk tölthetjük fel egyedi tartalommal. És saját magunknak kell megfelelni, nem másnak. Önismeret – ez volt a posztom lényege. A jó házasság titka, hogy tudom nekem mi kell, ezt megfelelően csomagolva meg tudom mondani és el tudom várni a másiktól. És igen kell hozzá, hogy a férjünk is meg tudja fogalmazni neki mi kell, és ő is el tudja mondani. Senki nem születik így, tanulni kell – pl a Csakazolvassa blogot olvasgatva, elgondolkodva… – lényeg, foglalkozni kell vele tudatosan, nap mint nap.
Dr. Illés Blanka
