Házasság hete 2013

Elsőre furcsának tűnhet a házasság intézményének méltatása egy válóperes ügyvéd tollából, mégis úgy döntöttem, ez alkalommal kicsit személyesebb hangvételt ütök meg, ezen az alapvetően szakmainak szánt blogon.

Sokan felteszik nekem a kérdést, hogy én már elváltam-e? Bár sok száz váláson vagyok túl, nem kaptam kedvet hozzá… Hiszem, hogy a házasság érték! Tudom, hogy kemény munka áll egy jó házasság mögött. Őszintén hiszem, hogy ha a felek azt a pénzt és energiát, amit a válásba 3-4 éven keresztül belefeccölnek, inkább párterápiára és egymásra költenék, akkor sokkal kevesebben döntenének a válás mellett.

Magyarországon a válások száma évi 23.000.-24.000., a válással megszűnt házasságok aránya 45%,  és az élettársi kapcsolatok 68%-a is felbomlik 5 éven belül.

Ilyen számok mellett van létjogosultsága amellett kampányolni, hogy a házasság érték? Igen. Lehet elméleti vitákba bonyolódni, de a számok egyértelműen kimutatták számos nemzetközi szociológiai tanulmányban, hogy a házasság nemcsak a gyermekeink pszichológiai fejlődése miatt fontos, hanem fennállása az egészségügyi, gazdasági, kriminalisztikai mutatókra is pozitív hatással van. Nem tudom hányan gondoltak bele, hogy a felbomló kapcsolatok mintegy 60 százalékában több gyermek van, így a jövő generációjának nagy része csonka családban nő fel.  Belegondolt bárki is, hogy milyen lesz az a  társadalom? Aki már elvált, nyilván lerázza megáról ennek a felelősségét bagatellizálva a következményeket. Akinek pedig érték a házasság, az csak szörnyülködik. Többek között azért, hogy milyen esélye lesz a gyermekének olyan párt találni ha felnő, aki tudja, hogy működik egy egészséges férfi-nő kapcsolat, és milyen kitartani a másik mellett jóban rosszban?

Sokan kérdezik tőlem azt is, miért futnak zátonyra a házasságok? Nyilván mindenkinek megvan a maga verziója, az enyém a következő: a felek nem tudnak hatékonyan kommunikálni egymással. Kevés embernek van olyan önismerete, hogy meg tudja fogalmazni, valóban mi a baja.

Nap mint nap azzal találom magam szembe, hogy az egyik fél kitalál egy problémát. Rosszul érzi magát a bőrében, így ráfogja valamire, pl. arra, hogy a férje keveset van otthon, és akkor sem segít a háztartás és a gyermekek körüli feladatokban.  A férj egy ideig próbál változni, alkalmazkodni, de az erőfeszítéseit nem koronázza siker. Tűrőképességtől függő, hogy mennyi idő után, de néhány év alatt biztosan elege lesz belőle, hogy ő csak töri magát, és nincs benne köszönet. Miért? Mert a feleség nem tudta megfogalmazni, mi az igazi probléma, és nem az lett megoldva, amitől a kapcsolat kiegyensúlyozottá válhatott volna. Ezt a felek persze kölcsönösen játszák egymással, és a sikertelenségek sora egyre mélyebb szakadékot épít közéjük.

Mi kell hát egy jól működő kapcsolathoz? Önismeret. Fejlett, felnőtt, önálló személyiség. Kevesen néznek vele szembe, az emberek többsége ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, pedig a lelki egészség pont olyan fontos, mint a testi.

Ha valaki eljut addig, hogy megtalálta az elégedetlenségének valódi okát – ami soha nem a felhajtott wc deszka, vagy a középen megnyomott fogkrémtubus – akkor a következő lépés a kívánságunk kulturált megfogalmazása – asszertív kommunikációnak csúfolják.  Ez egy olyan partneri viselkedést jelent az élet feszült pillanataiban, ahol mindkét fél elismeri a másik jogait, egyenrangú partnerként kezelik egymást, kifejezik az érzéseiket anélkül, hogy megbántanék a másikat.

A család szerepe az a hely lenne, ahol végre elengedhetjük magunkat, ahol hibázhatunk és beismerhetjük hibáinkat, ahol védtelenek lehetünk és kiszolgáltatottak. De ez nem megy, ha csak egy stressz kezelési technikát ismerünk: küzdj vagy menekülj. Az asszertív kommunikáció tanulható – és olcsóbb mint egy válóper.

Mint mond tehát egy válóperes ügyvéd? A mai világban oly divatos „egyszer élünk, és én ezt megérdemlem” attitűd helyett válasszuk a „tudatosan élek és felelősséggel tartozom” mantrát.

Én a fiamért mindet megtennék – mint mindenki a saját gyermekeiért.  Márpedig a  gyermeknek apával és anyával kerek a világ. Legyen hát a napi – és nem csak  az évi kétszer kipipálandó – feladatok között a házasságunk működőképessé tétele. Hogy rózsaszínen fogalmazzak: törekedjünk, hogy a családunkban mindenki boldog legyen, és akkor valóban érték lesz,  nem az esetek 45%-68% -ban lerázandó kolonc.

Dr. Illés Blanka ügyvéd

Tovább a blogra »