A házassági vagyonjog alapszabálya, hogy amit ajándékba kapok, az az enyém is marad a válás után. Ám vannak kivételek, amikre érdemes odafigyelni, így ne hagyjuk hogy párunk az új kocsit paszírozza a fa alá, mert az sem gyakorlatilag, sem jogilag nem lesz a miénk.
A nagy értékű ajándékok két esetben nagyon jellemzőek: azokban a családokban, ahol nagyon szűkös keretek között mozog a családi költségvetés, és azokban ahol extrém módon kinyitva hagyták a pénzcsapot.
Klári és Peti egy Pest megyei faluban életek – nem azért mert bármi rokoni szál oda kötötte volna őket, hanem azért, mert itt tudtak megengedni maguknak egy picinyke kertes házat. A havi fizetésből nem igen maradt annyi, hogy félre tudjanak tenni, így a karácsony szolgált indokul arra, hogy az év közben szükségessé váló dolgokat megvásárolják. Így került az évek során a karácsonyfa alá a nappali kanapé, a TV, a vasaló, a fűnyíró és a multifunkcionális pillekönnyű robotgép; gyakorlatilag a háztartási eszközök nagy része. Mindet Klári kapta – úgyis az ő reszortja a házimunka – Peti beérte 1-1 könyvvel.
Amikor válásra került a sor, Klári bizony vitte a használati tárgyak nagy részét. A családi album valamennyi karácsonyi képe kétséget kizáró bizonyítékká lépett elő, így azt amit az esetek többségében az átlagember nem tud igazolni – „De a DVD lejátszót tényleg ajándékba kaptam Bírónő, hát ezt ki más tanúsíthatja?” – addig Klárinak nem voltak ilyen nehézségei. ( Apró tanulság, ha már a porszívót az asszony kapja, legalább ne fotózzuk le vele…)
Peti a különvagyoni könyvekkel legfeljebb a billegő széket tudta megtámasztani. Az új életkezdéshez a legalapvetőbb dolgok beszerzése nagy összegeket emészt fel, esélytelen volt, hogy amit az elmúlt 10 évben összerakott, az újra sikerülhessen. Unfair? Igen. Mégis jogszerű.
A másik pár, Attila és Margit „A” hegyen laktak, „A” házban, és „AZ” autóval jártak hol Bécsbe, hol Londonba egy kis karácsonyi shoppingra. Margit azonban a „piszok sokba kerültem” logós táskák, cipők és ruhák mellék minden évben kapott valami kis csillogót. A kis csillogók piacán nem a méret lényeg, a kő tisztasága, színe, csiszolása sokkal meghatározóbb. Egy LC tisztaságú, D színű, hibátlan csiszolású kő árából vehetünk egy hajót az Adrián, a hajóra kapitányt, és még vagy 30 évig dolgoznunk sem kell. Lényeg az, hogy Margit karácsonyi ajándékai értékálló befektetései voltak az egész családnak.
Amikor Attila bejelentette otthon, hogy széria váltásra készül, Margit nem csinált belőle botrányt. Rendelkezett akkor a értékű ékszerállománnyal, hogy élete végéig semmi gondja nem lesz, Attilát meg sajnálta. Egy 20 éves csinibaba pörgős-bulizós életvitele mellett a pokol vár rá, nem a mennyország, ahogy most hiszi…
A bontóper során jött a meglepi: Attila először ajándék visszakövetelése címén terjesztett elő keresetet. Ez sikertelenül zárul, hiszen nem Margit hibájából ment tönkre a házasság. Így jött a következő támadás: az ékszerek nem ajándékok voltak, hanem befektetési célzattal vette őket Attila, hogy a hektikus gazdasági élet hullámai között biztos helyen tudhassa a család pénzét. Ráadásul az ékszerek árát különvagyoni vállalkozásának nyereségéből fizette, ami egy korábbi házassági vagyonjogi szerződés szerint az övé.
A bíróság helyt adott Attila keresetének, és valamennyi ékszert az ő tulajdonába adta. Megállapították, hogy az ékszerek megvásárlásának célja a vagyongyarapítás volt. Elfogadták, hogy a gazdasági válság miatti bizonytalan piacon Attila az elért nyereségének olyan befektetési formát keresett, ami értékálló. Ráadásul Margit nem tudta bizonyítani, hogy az ékszereket karácsonyra kapta volna – nem voltak sem fotói, sem tanúi – a karácsonyokat kettesben töltötték.
Önmagában nem ideális eset, amikor a karácsonyi ajándékok kettéfűrészelése egy válás miatt indokolttá válik, de egy biztos: a nagy értékű ajándék jogi sorsának rendezése a bontóperben plusz egy év… csak gondot okoz. Kerüljük. Szóljon a karácsony arról ami: a szeretetről, a családról, az együttlétről, a békéről és a jótékony adakozásról.
Békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!
Dr. Illés Blanka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: