Az utóbbi években az önzőség új fokozata jelent meg a peres gyakorlatban: amikor váláskor a gyermek egyik félnek sem kell. Nem arról az esetről beszélek, amikor a felek annyira rossz anyagi körülmények között élnek, hogy egyikük sem képes külön-külön az alapszükségleteket megteremteni. Előfordul olyan per, amelyben arról érvelünk, miért a másik szülőnél kerüljenek elhelyezésre a gyerekek?
Szilvi három gyermekkel és közel tíz év háztartásbeli státusszal úgy gondolta, letette az asztalra azt, ami elvárható tőle. Áldozatként élte meg, hogy a gyermek szülés miatt ott kellett hagyni a munkáját, de abban egyet értett a férjével, hogy a gyermeknevelést nem lehet félgőzzel csinálni – így otthon maradt. Egyik gyerek jött a másik után, az évek szinte észrevétlenül repültek el a folyamatos kimerültség, kialvatlanság miatt. Laci reggeltől estig keményen dolgozott, hogy megteremtse a családi hétköznapok fedezetét, Szilvi pedig helytállt a család életének összes többi területén.
Vágta a centit, annyira várta, hogy végre visszamehessen dolgozni amikor a legkisebb is óvodába került. Szilvi kivirult, a Lego darabkákban botladozó, egyik kézzel ebédet főző, a másikkal gyurmaemberkét készítő háztartási robotból ismét nő lett. A sport, a kozmetikus, a fodrász, a shoppingolás eredményeként magára öltött csinos ruhák a hétköznapok részévé váltak. Boldog volt, hogy végre a beszélgetések felnőtt témái felpörgették, úgy érezte soha többé nem akar arról diskurálálni a gyerek játszótéren, hogy melyik mosószer hozza ki jobban a spenótfoltot.
Nem telt bele fél év, Laci bedobta a nagy hírt: állás ajánlatott kapott, mehet az egész család Angliába. Szilvi rögtön, és egy óra múlva, és egy hét múlva is ugyan azt gondolta: soha. Végre sikerült beintegrálódnia a felnőttek világába, egy percig sem hajlandó újra háztartási alkalmazottá átalakulni. Lacinak viszont abból lett elege, hogy éjt nappallá téve dolgozik, mégis egyre nehezebb körülmények között él a család. Frusztrálta, hogy nem látja a rengeteg munka gyümölcsét, negyven évesen végre szeretné azt érezni, hogy van miért dolgoznia.
Mindketten görcsösen ragaszkodtak az elképzeléseikhez, így a kapcsolat igen hamar zátonyra futott. A válóperben a fő vita az lett: hogy kinél legyenek a gyermekek elhelyezve.
Szilvi érvelése: ő tíz évig becsülettel ellátta a gyermekek körüli teendőket, ha most egyedül marad, nem tudja megtartani a jelenlegi állását. Ahhoz kevés a fizetés, hogy a babysittert fizetni tudja, viszont hosszú a munkaidő, hogy a gyermekeit el tudja látni. Emellett ha Laci Angliában lesz, akkor még arra sem számíthat, hogy minden második hétvégén lesz ideje saját magára, mert a kapcsolattartás nem lesz több évi 3-4 alkalomnál.
Laci viszont úgy gondolta, a gyermekeket Szilvi látta el, őt igen ritkán látták az elmúlt évek során, mert sokat dolgozott. Szoros viszony az édesanyjukkal alakult ki, nem szabad őket elszakítani. Bár tagadhatatlan, hogy Anglia mindegyik gyermek számára új lehetőséget rejt, a profi nyelvtudás egy életre megalapozza a jövőjüket, de kicsik még ehhez, talán 4-5 év múlva lehet róla szó, hogy ő nevelje őket.
Melyiküknek van igaza?
Mindenki saját vérmérséklete szerint eldöntheti. Engem személy szerint felháborít az önzésnek ez a foka. Ha valakinek három gyermeke van tudomásul kell vennie, hogy nem teheti azt, amit ő szeretne, mérlegelni kell a családjában élő másik négy ember szempontjait is. Emellett az is tagadhatatlan, hogy a kötelezettségekből egyenlően kell kivennie mindenkinek a részét, nem lehet sem egyik, sem másik fél nyakába varrni a gyermekekkel járó kötöttségeket. Abba pedig – én azt hiszem – egyik fél sem gondolt bele, hogy fogja megélni az a három gyermek, amikor megtudja – mert ez csak idő kérdése mikor – hogy egyik szülőnek sem kellettek.
A magyar bírói gyakorlat szerint nagy valószínűséggel Szilvinél lesznek a gyerekek elhelyezve, mert a kiemelt szempont az, ki látta el eddig a gyermekeket, és kihez kötődnek jobban. Pedig sokkal fontosabb lenne azt értékelni, a gyermekek jövője szempontjából egy pár év angliai tapasztalat és nyelvtudás mekkora előnyt jelent majd nekik. Egyenlőre azonban a gyermek elhelyezés során a múltban feltérképezhető tényezők, és nem a jövőben rejlő lehetőségek alapján dönt a magyar bíróság – remélem az új családjogi törvény hatályba lépését követően ez végre változni fog.
Dr. Illés Blanka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: