Kell a gyászév a válóper előtt?

Számos országban a bontókeresetet 1-2 év különélés után lehet csak benyújtani a bíróságra. Első hallásra érthetetlen időhúzásnak tűnik ez a szabály. Magyarországon a legtöbb ügyfél azzal keresi meg az ügyvédet, hogy azonnal találkozzanak, nagy baj van, egy hetet sem tudnak várni az első találkozóig. Már másnap rohannának a gyámhatóságra, a rendőrségre, a bíróságra, és fel vannak háborodva, hogy ott csak hónapok múlva várható bármilyen megoldás az aktuális problémájukra.

A válás lelki folyamata hasonlít a gyászhoz. Az életközösség megszakadását követően a feleknek a veszteséget meg kell élniük, és túl kell esniük a harag vagy a bűntudat állapotán. Egyénenként változó, ez kinek mennyi ideig tart, de egy biztos, pszichológiai szempontból indokolt az 1-2 éves türelmi idő a bontóper megindítása előtt.

Mindenki találkozott már olyan esettel, amikor az édesanya minden lehetőséget kihasznál, hogy a gyermeket az apuka ellen hangolja. Nem szabad elhamarkodottan azt a következtetést levonni, hogy mivel ezzel árt a gyermekének, ezért nem alkalmas a gyermek nevelésére! Míg Magyarországon az ilyen magatartásnak az az eredménye, hogy a gyermeket az édesapánál helyezi el a bíróság, addig az USA-ban terápiára kötelezik az anyukát. Ha a terápia eredménye az, hogy a harag állapotában megrekedt nőt átsegítik ezen a szakaszon, és a veszteséget feldolgozva képes továbblépni, akkor nem alkalmazzák vele szemben azt az igen súlyos következményt, hogy a gyermekét más gondjaira bízzák.

Túl kellene lépni azon a személeten, hogy ha valaki hibázik, akkor azonnal jogi retorziót követel a másik fél. Félreértés ne essék, egyet értek azzal, hogy a gyermekének árt, aki a másik szülőt szidja a gyermek előtt. De a problémát nem pereskedve bizonygatni, hanem megoldani kell. Meg kell tanulni továbblépni és ennek érdekében a másik féllel együttműködni. Például Spanyolországban egy éves kötelező mediációban vesznek részt a felek a válóper előtt. Ennyi idő általában elegendő is ahhoz, hogy a felek szembesüljenek saját magukkal, megfogalmazhassák a valós problémáikat, és gyakorlati megoldások születhessenek.

Tehát az életközösség megszűnése után ne az ügyvédhez vezessen az első utunk, hanem tudatosan éljük meg a veszteség feldolgozásának valamennyi fázisát, és ha valaki elakad, ne szégyellje szakember segítségét kérni. Jobb befektetés pszichológusra költeni, mint ügyvédre! Persze vannak olyan esetek, ahol az egyik fél nem akarja ezt az utat járni, ott sajnos nem lesz más választás, marad a per. Azonban a tönkre ment kapcsolatra pontot ne a bíróság tegyen, ezt a feladatot a feleknek fel kell vállalniuk, és ahhoz, hogy erre hideg fejjel képesek legyenek, idő kell – tehát a „gyászévet” engedje meg mindenki a maga és a párja számára. Válóperes ügyvédként látom, hogy hamarabb végez, aki az elején türelmes.

Dr. Illés Blanka