Nagykorú gyermek tartása IV.

A nagykorú gyermek tartása iránti perekben a leggyakoribb védekezés, hogy a gyermek érdemtelen arra, hogy a szülei fizessék a megélhetésének költségeit. Én azt hiszen, kevés olyan gyermek van, aki a tinédzser kora végéig ne tudna felmutatni legalább egy két olyan vitát, ahol a szülei becsületét durván sértő kijelentések hangzottak el. De vajon lehet-e érdemtelenségre hivatkozni és a tartásdíj fizetését abbahagyni egy-két nyomdafestéket nem tűrő kifejezés miatt?

Bár a bírói gyakorlat a tények széles körű feltárását írja elő, mégis egy-két jól sikerült, a szülőket alaposan felbosszantó hangnemben megalkotott e-mail eredményezheti az érdemtelenség megállapítását. Adott bíró mérlegelésére bízza a jogszabály, hogy a nagykorú gyermek által tanúsított magatartás súlyosan kifogásolható-e?  Bár az ’ általános társadalmi felfogás’ alapján kell ezt meghatározni, de én azt tapasztalom, mindenkinél egy kicsit máshol van az az erkölcsi határ, ameddig el lehet menni.

Mondhatjuk-e az édesanyára, hogy rossz anya; kiabálhatunk-e az édesapával, hogy soha nem vett részt az életünkben, mert folyton dolgozott, így most már ne ugasson bele, hogy mit csinálunk? Eltűnhetünk-e hetekre a haverokkal bulizni anélkül, hogy megmondanánk hová mentünk, mikor jövünk? Kritizálhatjuk-e a szülők életmódját, nézeteit ? Megtehetjük-e hogy tiltakozásuk ellenére csak azért is újabb tetoválással és piercinggel érkezhetünk haza? Kinyomjuk-e folyamatosan a telefont, amikor az édesanyánk hív, és karácsonykor alhatunk-e egyet ahelyett, hogy meglátogassuk az édesapánkat?

Nos, szűk a mezsgye amin járhatunk, de egy biztos: egy-egy kirívó magatartás nem elég ahhoz, hogy a tartásdíjat megvonják. Természetesen ha valaki a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el akár a szülő, akár a szülő közeli hozzátartozója sérelmére, akkor érdemtelen. Azonban a kisebb súlyú események megítélése során nem az adott magatartás, hanem a szülő-gyermek kapcsolat milyensége lesz az irányadó. Vagyis nem az számít, hogy ordítozásig fajul-e a vasárnapi ebéd, hanem az, hogy ennek ellenére a szülő-gyermek kapcsolat fennmarad-e, vagy megszakad?

Tehát ha a szülővel szembeni tiszteletlen viselkedés eredménye az, hogy a gyermek és a szülő között nincs rendszeres kapcsolat, vagy az egyik fél kapcsolat felvételi próbálkozásai elől a másik elzárkózik, akkor meg fogják állapítani az érdemtelenséget. Én úgy vélem ez nagyon helyes szempont, hiszen egy kapcsolat intenzitása könnyen igazolható. Így nem kell belemenni annak elemezgetésébe, hogy a gyermek által tanúsított magatartás erkölcsileg súlyosan elítélhető-e a bíró, vagy az ügyvéd szerint, mert az számít, hogy az adott szülő hogyan ítéli meg, és emiatt megszakítja-e a kapcsolatot a gyermekével, vagy megbocsájt.

A bíróságnak ilyenkor csak azt kell feltárnia, hogy a kapcsolat megszakadása csak a gyermek viselkedésére vezethető vissza, vagy a szülő magatartásának a következménye? Tipikus példa, amikor a külön élő szülő a gyermeket kiskorúsága idején sem látogatta, nem alakult ki igazi kapcsolat. Ebben az esetben nem elvárás a nagykorú gyermek irányában sem, hogy intenzív kapcsolatot tartson fenn a különélő szülőjével, a tartásra érdemes.

Összességében tehát elmondható, érdemtelenségre akkor hivatkozhat a szülő eredményesen, és akkor fogja  a tartásdíj fizetési kötelezettséget megszűntetni a bíróság, ha a gyermeke által tanúsított magatartás eredménye, hogy a kapcsolat közöttük megszakad.

Dr. Illés Blanka