Nagykorú gyermek tartása III.

A nagykorú gyermek tartásának harmadik feltétele, a tanulmányok folyamatos végzése. A bírói gyakorlat a nagykorú gyermektől azt várja el, hogy a középiskola befejezését követően azonnal megkezdje a további képzést. Ha valakit nem vesznek fel, és elmegy dolgozni, akkor a következő évben nem biztos, hogy ismét feléled a tartásra való jogosultsága. A bíróság ilyenkor azt vizsgálja, hogy adott időszakban mekkora jövedelemre tett szert, és elvárható-e tőle, hogy a tanulmányaihoz szükséges anyagi fedezetet részben vagy egészben maga teremtse elő.

A bíróság indoka az, hogy ha valaki adott életpályán már elhelyezkedett, akkor nem várható el a szülőktől, hogy egy-két évi megszakítás után ismét eltartsák a gyermeküket a tanulmányok idejére. Erre kivételesen csak akkor kerülhet sor, ha az új képzésre azért volt szükség, mert az eredeti végzettsége alapján nem tudott elhelyezkedni, vagy az abból elért jövedelemből nem lehet megélni, vagy esetleg az egészségi állapotában bekövetkezett változás miatt adott szakmát nem tudja gyakorolni.

Nincs tehát könnyű dolga annak, akit nem vesznek fel az általa megjelölt egyik helyre sem. Ha elkezd valamilyen felsőfokú tanfolyamot addig, ameddig a következő évben ismét meg nem próbálhatja a felvételit, akkor a főiskola, egyetem már nem minősül az első szükséges képzésnek – tehát jó eséllyel nem lesz jogosult a további tartásra, amint megkezdi azt. Ha viszont elmegy dolgozni arra az egy évre, akkor ez alatt az időszak alatt biztosan nem jár neki tartásdíj, és ha következő szeptembertől megkezdheti a tanulmányait mert sikerült a felvételi, akkor mondhatja a bíróság, hogy elvárható lett volna tőle, hogy félretegyen annyit, amennyiből a tanulmányait finanszírozza.

Természetesen ezekben az ügyekben a bíróság körültekintően jár el, pontosan felméri valamennyi érintett fél vagyoni és jövedelmi viszonyait, tehát ha csak újságkihordóként sikerül elhelyezkedni minimális összegért, akkor egyértelmű, hogy nem volt alkalom a 3-5 éves képzések finanszírozásának összespórolására. Azonban a bíróság azt is vizsgálja, hogy lett volna-e lehetőség magasabb jövedelmet biztosító munkát végezni. Ha igen, akkor irreleváns, hogy valóban mennyi volt a kereset, nem jár tartásdíj.

A negyedik szempont, a tanulmányok végzésére való alkalmasság. A bírói gyakorlat elvárja a gyermektől, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy az ösztöndíjra vagy a tandíj kedvezményre való jogosultságot megszerezze jó tanulmányi eredményekkel. Ezekben az esetekben az iskola nyilatkozatát kéri be a bíróság, és ez alapján mérlegel. Ha úgy találja, hogy a gyermektől elvárható lenne jobb eredmény, akkor bizony csökkenteni fogja a tartásdíj összegét, illetve akár meg is szüntetheti függetlenül attól, hogy valóban kapja-e az ösztöndíjat a gyermek vagy csak elvárható lenne tőle.

Gyakoribb eset, ha a tanulmányokat nem képes eredményesen teljesíteni a gyermek – sokszor megbukik, és emiatt a továbbtanulás ideje tartósan elhúzódik. Ekkor a bíróság azt vizsgálja, hogy a gyermek alkalmas-e adott képzés követelményeinek teljesítésére. Tipikus példa, ha a diszlexiás, diszkalkuliás gyermek bejut az egyetemre, és aktív szülői segítséggel próbálja azt elvégezni – hozzáteszem, ez gyakran sikerülni is szokott. Manapság sajnos minden ötödik gyermek kisebb-nagyobb olvasási nehézségekkel küzd, tehát gyakori a probléma. Ekkor a bíróság szakértő véleményét szerzi be, hogy a rossz eredmények ellenére vajon sikerülni fog-e a főiskola vagy egyetem elvégzése. Természetesen azt is vizsgálja, hogy a felsőfokú végzettségével könnyebben el tud-e helyezkedni majd a munkaerő piacon, vagy inkább egy teljesen más képzés lett volna indokolt, ahol a képességeinek megfelelő munkakört tudna betölteni.

Dr. Illés Blanka ügyvéd