Nagykorú gyermek tartása II.

A nagykorú gyermek tartásának másik sarokpontja, a korábbi posztomban részletezett rászorultság fennállásán túl, hogy azt csak a szükséges tanulmányok folytatásának idejére kaphatja a gyermek. De mi is minősül a bírói gyakorlat szerint szükségesnek?  

A legtöbb gyermek az általános iskola befejezését követően gimnáziumban, szakközépiskolában vagy szakmunkásképzőben folytatja a tanulmányait. A középfokú képzés befejezését követően egyre gyakoribb igény, hogy nyelvet tanuljon, hiszen egy  idegen nyelv magas szintű elsajátítására általában intenzív tanfolyamok során van csak lehetőség. Az is előfordul, hogy alapszakmája mellé szeretne elvégezni egy speciálisabb szaktudást adó tanfolyamot, de sokan vannak akik főiskolára, egyetemre mennek tovább.

Egy jól működő családban a szülők teljesen természetesnek veszik, hogy a gyermeküket továbbra is támogatják, hisz közös érdek, hogy később a munkaerő piacon minél jobb esélyekkel indulhasson, minél könnyebben és minél magasabb jövedelemért tudjon elhelyezkedni. Azokban az esetekben, ahol a kapcsolat a gyermek és a szülők között meglazult – akár a válás miatt, akár a kamaszkor idején az identitás keresést kevéssé tolerálható formában sikerült a gyermeknek előadnia – ott a törvény az ami garantálni fogja, hogy a gyermek továbbtanulhasson.

Általánosan ismert, hogy ha a gyermek a középfokú tanulmányait követően nappali képzésben vesz részt, akkor a szülő nem hivatkozhat arra, hogy menjen el dolgozni, és a megélhetéséről, valamint a tanulmányainak a költségéről saját maga gondoskodjon. Szükséges tanulmánynak pedig vita esetén az életpályára előkészítő szaktanfolyam, valamint az egyetem és főiskola minősül.

Vitás lehet, mi minősül életpályát előkészítő szaktanfolyamnak. Alapvetően nem a képzés jellegéből kell meghatározni ezt a képzést, hanem abból a szempontból, hogy az adott tanfolyam elvégzését követően a gyermek más, magasabb munkakör betöltésére lesz-e alkalmas? Tipikus vitapont a nyelvtanfolyam szokott lenni, hiszen önmagában szakmát nem ad. Viszont tagadhatatlanul magasabb jövedelmet biztosító munkakör betöltésére teszi alkalmassá a gyermeket. Bár ma már inkább az a realitás, hogy megfelelő nyelvtudás nélkül fel sem veszik, tehát a nyelvtudás hiánya szinte teljesen ellehetetleníti sok szakmákban való elhelyezkedést.

Sokan úgy gondolják, hogy az életpályát előkészítő tanfolyam, csak a korábbi – pl. szakközépiskola által adott – szakma továbbképzésére vonatkozhat, merőben más szakma elsajátítására nem. A bíróságnak ezekben az esetekben vizsgálnia kell, hogy mennyi esélye van elhelyezkedni a gyermeknek az eredeti szakmájában. Ha a gyermek minden tőle elvárhatót megtett annak érdekében, hogy munkaviszonyt létesítsen a végzettségének megfelelően, de a kísérleteit nem koronázta siker, akkor az eredetitől eltérő szakma elsajátításának az idejére is jár a tartásdíj.

Azonban egyértelmű a bírói gyakorlat abban, hogy a korábban megszerzett szakképesítéssel azonos, vagy annál alacsonyabb szintű végzettséget nyújtó tanulmányok nem minősülnek szükségesnek, így a szülők nem kötelezhetőek a gyermekük tartására.

Felmerül az a kérdés is, hogy ha a gyermek esti, vagy levelező tagozaton folytatja a tanulmányait, akkor automatikusan megszűnik-e a tartásdíj fizetési kötelezettség? A bírói gyakorlat szerint önmagában az, hogy valaki nem nappali tagozaton tanul és rendszeres jövedelemre tesz szert, nem ad alapot a tartási kötelezettség teljes megszüntetésére. Ekkor a bíróság azt vizsgálja, hogy a már rendelkezésre álló végzettségének megfelelően helyezkedett-e el, és az elér jövedelme elegendő-e a saját maga eltartására, és a tanulmányainak a finanszírozására. Ha azt állapítja meg, hogy a jövedelem az alapszükségletek fedezésén túl nem elegendő a tanulmányokkal szükségképpen felmerülő kiadások fedezésére – ilyen a tandíj és a tankönyvek ára – akkor a tartási kötelezettség, bár nyilvánvalóan egy csökkentett mértékben, de fennmarad.

 Dr. Illés Blanka ügyvéd