Nagykorú gyermek tartása I.

Általános tévhit, hogy a gyermek 18 éves kora után is tovább kell fizetni a bíróság által meghatározott gyermektartásdíjat, amíg a gyermek továbbtanul. Sokakban akkor merül fel, hogy ez nem helyes, amikor a „gyermekük” már 25 éves és még mindig egyetemre jár. Vagy épp külföldön tanul, és magasabb az ösztöndíja, mint a magyar minimálbér. Esetleg a 3-ik főiskolába kezd bele, mert az előző kettőről kibukott.

Gyermek tartásdíj a gyermek 18 éves koráig jár. A tartásdíj fizetési kötelezettséget azonban csak bíróság szüntetheti meg, tehát önhatalmúlag nem szüntethetjük meg az állandó átutalási megbízást szülinapi ajándékként, hanem meg kell várni a bírósági döntést. Azonban létezik egy olyan jogintézmény, hogy nagykorú rokontartás. A törvény ennek egyik esetét külön nevesíti, vagyis tartásra az a munkaképes leszármazó is jogosult, aki a szükséges tanulmányai folytatása érdekében erre rászorul.

A következő posztjaimban sorra veszem a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásának feltételeit.

A rászorultság

Míg a kiskorú gyermeket saját szükséges tartása rovására is tartania kell a különélő szülőnek – akkor is ha sokkal jobb anyagi körülmények között él mint ő maga – a nagykorú rokon tartásnál ez nem így van.

Nagykorú rokon tartás megállapításának elsődleges feltétele a rászorultság – vagyis a nagykorú gyermek  jövedelmi és vagyoni viszonyai. Ha a gyermek munkát végez, és abból a tartásdíj összegéhez hasonló mértékű jövedelme származik, akkor nem indokolt, hogy tartásdíjat kapjon. Ha a jövedelme ennél kevesebb, akkor ez a tartásdíj összegének csökkentését alapozza meg.

Általánosabb, hogy a gyermek ösztöndíjban részesül – ennek összege szintén csökkenti, vagy akár meg is szünteti a tartásdíj fizetési kötelezettséget.

Ha a gyermeknek vagyontárgy van a tulajdonában, a bíróság megvizsgálja, hogy az hasznosítható-e. Nem várható el a gyermektől, hogy a lakhatását biztosító ingatlant eladja, vagy kiadja, de ha van a tulajdonában másik ingatlan, akkor abból kell saját tartását megoldania. Bár az nem várható el, hogy egyéb értékálló vagyontárgyait értékesítse, de jogos elvárás vele szemben, hogy a vagyoni eszközeit ne később hasznosítható vagyon szerzésére fordítsa, hanem saját tartására. Például ha rendelkezik megtakarításokkal, akkor nem elfogadható, ah azokat hosszú távra leköti, vagy befekteti.

A bíróság azt is vizsgálja, hogy a gyermektől elvárható-e, hogy tanulmányai folytatása mellett dolgozzon. Nappali képzés esetén erre nem kötelezhető, de esti és levelező szakok esetén igen.

A tanulmányok elvégzését követően a gyermektől elvárható, hogy a lehető legrövidebb időn belül helyezkedjen el – ennek időtartama a jelenlegi bírói gyakorlat szerint a nyári szünidő időtartama. Nem ritka, hogy a gyermeket elhelyezkedési nehézségek gátolják abban, hogy a végzettségének megfelelő munkahelyet találjon. Ekkor vizsgálni kell, hogy mindent megtett-e a munkaszerzés érdekében – csak a munkaügyi központba való bejelentkezés nem elegendő. Vizsgálni kell, elvárható-e tőle, hogy a végzettségénél alacsonyabb munkakörben helyezkedjen el, vagy alkalmi munkákat vállaljon? Elvárható az is, hogy az állam nyújtotta támogatásokat igénybe vegye, ha jogosult lenne rá. Csak abban az esetben elfogadható, hogy újabb szakmát tanul, ha a végzettségével valóban nem tud elhelyezkedni – akkor munkanélküliségének a terhét továbbra is a szüleinek kell viselni.

A nagykorú gyermek tartásánál a rászorultság időtartama határozott idejű, a tanulmányok folytatásának végéig tart. Így a bírósági határozatban konkrét időpont van, amivel automatikusan meg fog szűnni a fizetési kötelezettség.

A rászorultság vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy nincs-e más, aki a nagykorú gyermeket a tartási sorrendben megelőzi. Ilyen a kiskorú gyermek, és az új házastárs is. Tehát abban az esetben, ha a tartásra kötelezett jövedelme csak arra elegendő, hogy kiskorú gyermekeit, és munkanélküli házastársát támogassa, akkor nem kell a nagykorú gyermekének tartásdíjat fizetnie.

Összességében tehát elmondható, a kiskorú és a nagykorú gyermek tartása között a fő különbség az, hogy a nagykorú gyermektől elvárható, hogy saját tartásához hozzájáruljon, ha úgy alakul, hogy szülei számára ez nehézséget jelent. A kiskorú gyermeknél azonban nincs semmilyen kimentési lehetőség, az ő tartásdíjukat akkor is meg kell fizetni, ha a tartásra kötelezettnek még a létminimumhoz szükséges összeg sem marad meg.

Dr. Illés Blanka

Tovább a blogra »