A gazdasági válság elő hullámaival sok család megindult az adósságspirálon lefelé. Nem ritka hogy a gazdálkodó fél nem avatja be a másikat a részletekbe – mert szégyelli, hogy nem tudja eltartani a családját, vagy a fennálló nehéz helyzetet nem akarja otthoni vitákkal tovább nehezíteni. Bármi is az oka a titkolózásnak, derült égből villámcsapásként éri a másikat, amikor kiderül, hogy nincs tovább, a hiteleket nem tudják fizetni és viszi a bank a családi fészket. Ebben az esetben még talán életszerű eredményt is ad jogszabály, és az, hogy a felhalmozott adósság és a következményei közösek elfogadható.
Igazságtalan azonban az az eset, amikor az egyik fél helytáll a mindennapokban, dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, a másik viszont a megkeresett javakat játékterembe, kaszinóba viszi, vagy az Internetes szerencsejátékok töltik ki minden estéjét. A könnyelmű, pazarló életmód gyakran a házasság felbontásához vezet, a házastársa szenvedélyét elviselni kényszerülő félnek gyakran nincs más kiútja, ha a saját és a gyermekei megélhetését biztosítani akarja.
Azokban az esetekben, ahol „csak” az a probléma, hogy a pénz kifolyik a másik kezei közül, ott a válóperen kívül van egy másik megoldás: a házastársi vagyonközösség megszüntetése a bíróság által. Ez a méltatlanul mellőzött jogintézmény lehetővé teszi, hogy a felek házassága fennmaradjon, továbbra is együtt élhetnek, de a vagyoni ügyeket a végzésben meghatározott időponttól kezdve külön intézik.
A játékfüggőségen, a szenvedélybetegségen ez nem fog segíteni, de azon igen, hogy nem lesz a kártyaadósság fele a házastársé, és ha jön a végrehajtó, a kétségbeesés helyett lesz egy bírói határozat, ami lobogtatható. Emellett a közös háztartás fenntartásához is kötelező lesz hozzájárulnia, nem játszhatja el az egész fizetését. Ha nem teszi, ez jogi úton kikényszeríthető lesz – erre a vagyonközösségben élőknél még lehetőség sincs.
Tehát sok szempontból praktikus megoldást ez annak megelőzésére, hogy az egyik fél játékszenvedélye miatt az egész család eladósodjon. Természetesen a legegyszerűbb módja az lenne, ha házassági vagyonjogi szerződést kötnének a felek, de a gyakorlatban azt tapasztalom, a vétkes fél nem látja be, hogy beteg és a családja védelme érdekében valamit tenni kell. A bírósági eljárást – ami egy rövid ’nemperes eljárás’ – viszont túlélheti a felek kapcsolata, különösen akkor, ha egy régóta fennálló, bejáratott, és egyéb területeken működő kapcsolatról van szó.
Dr. Illés Blanka
