A napokban kapott sajtó visszhangot az a hír, hogy egy másfél éves gyereket leejtett a nagypapája egy családi veszekedés közben, és nagyon súlyos, talán maradandó sérüléseket is szenvedett. Sajnos nem egyedi eset, hogy a vita hevében nem csak a célszemély, hanem a körülötte lévő rémült gyermekek is megsérülnek. Trágár ordítozás, lökdösődés, egy-két pofon, összetört tányérok, megrongált tárgyak – sajnos van, akinek ez a mindennapok részét képezi. Aki soha nem vesztette el a fejét, nem érti meg. Akinél rendszeresen leszáll a köd, azt nem érti, hogy ezzel mi a probléma. Még ma is markáns különbség van az emberek véleményében, mi az ami belefér egy házasságba, mi az ami már nem? Mi az ami a római jog óta létező házi fenyítési jog része, és mi az ami már családon belüli erőszak?
Nekem – aki abban nőtt fel, hogy a hangunkat sem emelhetjük fel, mert nem illik – megdöbbentő, amikor egy bírónő az összerugdosott ügyfelemet arról győzködi, hogy ne csinálja már itt a fesztivált, ez a legjobb családban is megesik, vonja vissza a magánvádat – megjegyzem az ügyben később az ügyész emelt vádat súlyos testi sértésért, és a férfi két év felfüggesztettet kapott, tehát távolról sem a sótlan leves feletti csetepatéról volt szó. De ez csak egy kirívó példa a sok közül. Bizony sokan vannak, akik – bár nem verik nagy dobra – semmi kivetni valót nem találnak abban, ha a ház ura néha oda csap. Azonban a nőket sem kell félteni, ők legtöbbször nem a puszta kezükkel, hanem valamilyen eszközzel szereznek nyomatékot a mondanivalójuknak, ami nagyon komoly sérüléseket tud okozni. Az utóbbi években kifejezetten gyakran találkozom olyan esettel, ahol az agresszív nő tartja terror alatt az egész családját.
Legyen bármi az oka, a fizikai erőszak elfogadhatatlan – ebben nincs középút, és szerencsére a nemzetközi jogalkotás zökkenőmentesen ebbe az irányba halad. Vannak államok, ahol a magyar gyakorlathoz képest túlzásnak érezzük a védelmet – pl. Angliában a gyermek védelmet kérhet a saját szüleivel szemben, és ezeket az eseteket ott azonnal és nagyon komolyan kivizsgálják, ami persze egy duzzogó tininél visszaélésekre adhat okot. Mégis én azon az állásponton vagyok, inkább vigyük túlzásba, mert ezeknek a családi vitáknak gyakran szemtanúi, és sajnos előfordul, hogy sérültjei is a gyermekek.
Sokan nem tudják, hogy ha a bántalmazás szemtanúi a gyermekek, akkor a magánvádas könnyű testi sértés mellé rögtön oda kerül a kiskorú veszélyeztetésének közvádra büntetendő cselekménye. Mégis az esetek nagy többségében a rendőrség nem foglalkozik hivatalból az üggyel amikor valaki a látlelettel berohan, hogy megtegye a feljelentést. Kioktatják, hogy ezzel ne a rendőrséget tessék zaklatni, hanem a bíróságra tessék beadványt írni, majd oda fogják beidézni. Határozottan ki kell tartani amellett, hogy bizony az ügyeletes tisztnek munkát adunk, és a feljelentést vegyék jegyzőkönyvbe. Külön ki kell hangsúlyozni, ha gyermekek is szemtanúi voltak az eseménynek, és kérni kell a kiskorú veszélyeztetés körülményeinek kivizsgálását.
Szeretném hangsúlyozni, soha ne bagatellizáljuk el, ha a gyermek látta a vitát és a bántalmazást! Ha nem látszik rajta, ha nem kérdez rá, akkor is maradandó nyomot hagy benne. Van, hogy azonnal szembe fordul a bántalmazó féllel, vagy elkezd rettegni tőle és kerülni kezdi. Ám olyan is előfordul, hogy csak évek múlva kezd különösen viselkedni, és egy hosszas terápia tárja majd fel, hogy egy évekkel korábban történt esemény az oka a magatartás zavarnak. Ha nem csak egy-egy eset, hanem rendszeres bántalmazás tanúja a gyermek, az feldolgozhatatlan károkat okoz a lelki és erkölcsi fejlődésében, elfogadja, hogy a világ igazságtalan és kiszámíthatatlan valamint a bántalmazó iránti harag gyakran önváddá, a bűntudattá alakul át. A bántalmazók nyolcvan százalékát bántalmazták gyermek korában – ez az adat sokat elárul a lelki sérülések maradandó voltáról.
Tehát nem helyes, nem elfogadható, ha a családi viták a gyermekek előtt folynak, az pedig végképp tolerálhatatlan, ha a gyermek nem csak lelki, hanem fizikai elszenvedője is a családi perpatvarnak. Miért nem jelentik ezeknek az eseteknek a nagy részét? Miért nem mernek segítséget kérni ? A válasz nagyon egyszerű, sokáig az ilyen esetek megoldása az volt, hogy a gyermeket emelték ki a családból, nem a bántalmazót, ehhez pedig inkább senki nem asszisztált a rokonok közül. Azonban a 2009-es jogszabályi változás óta az ideiglenes megelőző távoltartás és a távoltartás igen nagy mozgásteret ad a hatóságoknak, hogy a valódi veszélyforrást szüntessék meg. Nem állítom, hogy teljesen gördülékeny a rendszer, de ma már számtalan lehetőség áll az áldozatok rendelkezésére, nem szabad tehetetlenül tűrni, ha már magukért nem, legalább a gyermekek miatt lépni kell, mert a pofon bizony csak egyszer lódul meg jobban a kelleténél, és onnan már nincs visszaút.
Dr. Illés Blanka ügyvéd
Kedves Ilona!
A gyermektartásdíj érvényesítése sajnos csak a kereset beadásától számított 6 hónapra visszamenőleg lehetséges. Vagyis a bíróságnak dönteni kell a gyermek elhelyezés megváltoztatásáról – ebben feltételezem nem lesz vita – és a tartásdíj mértékéről. Ha ebben vita lesz, akkor sajnos 2-3 évig tartó perre számíthat, mert fel kell tárni a gyermek valós szükségleteit – kezdje el gyűjtögetni a számlákat – az Ön jövedelmi és vagyoni viszonyait és az apuka jövedelmi és vagyoni viszonyait. Ezt követően lesz a bíróság abban a helyzetben hogy végleges döntést hozzon. Már most ideiglenes intézkedésként is kérje a tartásdíj megállapítását – erről általában a bíróság az első tárgyaláson dönt, és azt követően egy minimális összeget kénytelen lesz megfizetni az apuka. Hosszadalmasnak tűnik, de érdemes elkezdeni, mert évekre visszamenőleg nem fogja tudni érvényesíteni.
Üdvözlettel: Dr. Illés B.
Tisztelt ügyvédnö!
Nagyon örültem,hogy ilyen fontos témákban olvashattam az ön írásait,hisz szok anyuka,vagy apuka okulhat belöle.Sajnos én is megjártam a vállál kálváriáját és tudom,hogy milyen fontosak lehetnek egy ügyvéd tanácsai.Sokszor,már a vállás elött igen-igen komoly feszültségek alakulnak ki a párok között,és ez bizony nem tesz jót a gyerekeknek föleg ha olyan korban vannak,amikor az ember nem tudja pontosan megmagyarázni nekik,hogy ez nem az ök hibájuk,hogy anya meg apa már nem jönnek ki egymással.Mert hisz a gyereknek fontos mindkét szülö,és Ö mindkettöt szereti.Velem is éppen ez történt,hogy sokat elnyeltem páromnak,mert nem akartam a gyerekemet apa nélkül nevelni,és mint ez a volt párom érzékelte,és ki is használta ebböl adódóan a lehetöségeket.Egyre jóbban meg akart törni engem,megprobált megalázn,azt a kis tiszteletett is amit igazán megadhatott volna nekem nem mutatta ki még ismeröseink elött sem.
Mikor hozzámentem feleségül nem tudtam,hogy Ö már háromszor volt nös,viszont a legutolsó házasságából velünk maradt három és fél éves kislányát Szandit,úgy neveltem mint sajátomat.Itt is adódtak nézeteltérések közöttünk,hisz az anyai gondoskodás,szerintem nem csak a gyerek dicsérgetéséböl áll,hanem abból is,hogy gyerekeinket kis koruk óta megtanitsuk olyan dolgokra,amelyeket az élet mindennapjaiban tudnunk kell.Vállásunk után késöbb,meg panaszkodott,hogy a Szandika,nem csinálja meg ezt meg azt,és szerintem ez nem a gyerek hibája,hanem a szülöké,mert én megprobáltam mindig is tudatosan nevelni mindkét gyerekünket ( késöbb született közös gyerekünk is az Orsikám ),hisz nem tudhatjuk mit hozz a jövö,és ebben a világban talpraesettnek kell lenni.
Visszatérve a szülök közötti vitákra,megprobáltam állni a sarat,és nem hagyni azt,hogy telyesen lelkileg megtiporjanak,egyik alkalommal a férjem kést fogott a nyakamhoz,és akkor azt gondoltamm,hogy itt betelt a pohár,ez nem mehet így tovább.Elmentem egy hozzánk közelebb esö anya-gyerek védelmi osztályra,lopva ezt a kis idöt is az állandó ellenörzés alól,hogy panaszt tegyek,és segétséget kérjek.Nagyon hamar világossá vált számomra,hogy komoly és gyors segítéget nem kaphatok,és a továbbiakban is nekem kell megküzdeni egyedül a problémáimmal.
Volt olyan idöszak,hogy evéssel probáltam szomorúságomat csillapíttani,ez volt számomra a magábaburkollódzási idöszak,ami egy idö után sulyproblémákkat okozott,fájtak a lábaim,hisz állómunkát végeztem a vállalkozásunkban,vagyis az én nevemen lévö,de az exem álltal írányitott és természetesen az ö kezében lévö pénz irányittása alatt.Aztán rájöttem,hogy nem szabad elhanyagolnom magam,hisz van egy gyerekem akinek támogatás kell az életben,és nem adhatom fell.Apránként kiharcoltam magamnak,hogy elmehessek sportolni,elösször orvoshoz fordultam,többek között a hát,meg nyaki problémáim miatt,és szerencsémre kiírt nekem a doki Fizióterápiát uszással eggyütt.Ez nem került pénzbe exem örömére,hisz ez nagyon fontos volt számára,hogy ilyenekért ne kelljen pénzt számomra kiadnia.Hiszem,hogy a sportolás lelkileg is megerösí-tett,melynek jeleit exem is érzékelt.Megtaláltam magamnak az a volágot ahol jól éreztem magam,és kikapcsollódhattam.Ez is okott adott bizonyos vitákra,hogy minek akarok lefogyni,hisz ez nekem tuti nem fog sikerülni,és nézzek már magamra,hogy hogy nézek ki,nem lessz úgysem belölem model.Persze ez én mindig is tudtam,de legalább az egészségemet és fittségemet akartam megerösítteni.
Eltelt még pár év,és Orsikám lány létére ügyes jégkorongos sportolóvá cseperedett.Egy Nemzetközi torna alkalmával beszéltem egy Németországi edzövel,hogy milyen lehetöségek vannak egy nöi sportoló számára egy ilyen férfias sportágban.Hozzá kell tennem,hogy gyerekkorában az exem is jégkorongozott,szemeivel látta,hogy a gyerekben rejlik némi tehetség,és ezért meg aztán saját kedvtaléséért is,mert újra ö is játszani kezdett egy Hobbycsapatban,támogatta a gyereket ebben a sportban.Az igazság az,hogy tudtuk,hogy a gyerek lány lévén sokáig nem fog tudni a fiúkkal közösen játszani.Az exem tudta,hogy csak Kanadában és Swédországban vannak profi nöi jégkorongozók,ezért is beszélten a Német edzövel,aki tulajdonképpen Kanadai születésü.Röviden az edzö emgnézte a gyereket ezen e Nemzetközi tornán,és tetszhetett neki,ami utólag ki is derült,és kaptam töle egy névjegykártyát,azzal a meghívással,hogy tart egy jégkorongtábort az Osztrákoknál,és többet szeretne látni a gyerekböl,és ha úgy gondoljuk akkor elvihetjük oda.Ez mind 2007-ben történt,és Augusztusban volt a tábor.Nos az eddigi fejlödése az Orsikámnak azt igazolta,hogy ezt tovább is fejleszteni is tudja,és én szívvel lélekkel támogattam,nem csak a sportolását,hanem minden olyan tevékenységét ami az egészségét és szellemi fejlödésétN( idegennyelv tanulás,matematika )elösegítti.
Persze megint adódott a nagy gond mint mindig,mikor a gyerekre fontos volt költeni,hogy ez nem tudjuk finanszirozni.Gondolom,ha az Szandikámnak tellik Jogosítványra,akkor Orsikámnak is kijár egy ilyen lehetöségre a befektetés.
Azt mondtam rendben,ha nincs pénz,akkor én megszerzem,megkértem szüleimet,hogy segítsenek,és szerencsére tudtak is seítteni.Arra kértem a férjem,hogy legalább anyit tegyen meg,hogy kivisszük a gyereket St.Pöltenbe,hogy adjuk meg neki az esélyt.Ebben a jégkorongtáborban a gyerekeket le is tesztelték,és 35 gyerek közül melyek között Orsikám volt egyedüli kislány a Torna végén megnyerte a legjobb játékosi címet.Kapott egy Oklevelet egy medált,és a gyöztesnek járó Kupát.Mindig azt mondtam neki,gogy a befektetett munkájának a gyümölcsét akkor fogja ´látni igazán mikor azért meg is küzd,és éléri fokozatosan céljait.Mokor a Kupát a kezében tartotta,oda jött hozzám örömkömnnyeket hullatva,és azt mondta,hogy itt az eredmény a kezében.Mondanom sem kell,hogy mennyire büszke voltam rá :).
Ezek után az edzö tudomásunkra adta,hogy szeretettel várja az Orsit szeptembertöl a csapatába,ahol továbra is fiúkkal játszhat.
Annak a reményében,hogy a gyerekböl talán profi jégkorongos lessz,és aláírhat egy jól jövedelmezö szerzödést,az exem is jónak látta hogy kivigyük a gyereket Németországba.
Eldöntöttük,hogy kivisszük a gyereket Németországba.Az exem tudta,hogy szüksége lessz a segítségemre,mert én tudok kicsit angolul,hogy az elsö lépésekben segítteni tudjak,ahol szükség adódik.Nem akarta,hogy én maradjak a gyerekkel,hisz erre is megvolt a terve,hogy ö majd szépen elvan Németországban,én meg itthon fogok dolgozni,és küldöm neki a pénzt.
Az a terve hamarosan fucsbadölt,mikor leültünk az edzövel beszélgetni,aki elmagyarázta,hogy itt is kemény az élet.Ezt én tudtam nagyon jól,hisz én Erdélyi születésü vagyok,és mikor magyarországra vándoroltam 19 évesen tudtam,hogy nem lessz semmi sem könnyü számomra,ha újj és jobb életett akarok kezdeni.
Akkor döntött úgy,az exem hogy akkor majd ö ingázni fog a két ország között.
Èn egy hölgy ismerösöm segítségével,aki szerencsémre Frankfurtban volt éppen ebben az idöben,elintéztem egy Apartmant ahol lakhattunk,és beírattam a gyereket iskolába.Èn elhelyezkedtem dolgozni abban a Hotelben,ahol két elsö éjszakánkat töltöttük.
Közben Skypon tartottuk a kapcsolatot az exemmel,és órákon keresztül hallgattnom kellett a kioktatását,és részletes beszámolót kellett tartanom a mindennapjainkról.Nagy megtiszteltetésnek vehettem,hogy Németországban hagyta számomra a kocsit,mivel a gyereket edzésekre kellett vinni.Egyre jobba nem tetszett neki,hogy önellátóvá válltam,és ahogy tudon,nem volt könnyü,de kibogoztam életünket.Nem küldött pénzt számunkra,én magam teremtettem meg a pénzt a megélhetésünkhöz.
Aztán újból szaporodtak a viták,és úgy döntöttem,hogy véget vetek ennek az egésznek.Adtam neki lehetöséget,hogy még megprobáljuk háromszor is,de nem ment sajnos.Mivel egyszobás apartmanban laktunk,és nem volt külön háloszobánk,nem értette meg,hogy nem vagyok hajlandó a gyerekkel mellettünk házaséletet élni,mondtam értse meg és vállasszunk olyan idöpontot amikor nincs a gyerek otthot,esetleg edzésen van,de ö nem és szó szerint kényszerített,hogy kedvére tegyek.Sírtam is akkor,és a stress miatt hánytam,meg mivel Magyarországon a parlagfüre allergiás voltam,tudtam,hogy a tenyerem kipirosódása és viszketése nem jót jelent.Volt nálam Kalcium Sandoz pezsgötabletta,és be vettem szerencsére,aztán reggel mentem tovább dolgozni,nem engedhettem meg magamnak,hogy hiányozzak.Egyszerüen rájöttem,hogy a férjem által okozott stressz allergiár rohamot vált ki belölem,amit mondtam is neki,hogy legyen szíves toleráljon,és ne veszekedjen velem.Mikor visszautazott,eldöntöttem,hogy válni fogok,de nem tudtam hogyan kezdjem el,mert külföldröl ezt mind maegszervezni,eléggé bonyolult,de belevágtam.
El kell mondanom,hogy elötte adtam még egy utolsó vagyis a 3-ik esélyt a házasságunk megmentésere,de az azzal végzödött,hogy az exen besegítteni akart a nöi csapat edzésein,ahová még pluszpa az Orsit megkérték,hogy résztvegyen,és az elsö edzés alkalmávalmegsérült a térde,mivel nem tisztitotta meg a korcsolya élét a rozsdától.Akkor pihengetett,én meg jártam dolgozni,már két helyre is,lakást cseréltem,egy jobra,külön gyerekszobával.Egyik reggel a gyereknek meccsre kellett mennie,és az exem vitte le neki a sporttáskát,és hogy hogy nem,elesett a lépcsönés mint utolag kiderült eltört a térdkalácsa kettöbe.Tanakodtunk mitévök legyünk,mivel nem tudtuk,hogy ha müteni kell milyen anyagi hátulütöi lessznek,azt mondtam,hogy én úgy gondolom,hogy ez nem tudjuk megengedni magunknak,hogy többezer eurót kifizessünk,hazaviszi egy ismerösünk inkább,akit Németországban ismertünk meg és otthon megmütik.Persze ez is az én hibám volt,hogy minek vittem elözö este fel a sporttáskát,és a hangulat megint olyan volt,hogy ha valaki gyufát gyujtott volna,robban az egész.Ez betette az ajtót és oszintén megmondva nem akartam többé látni.
Lelkem felett 115 euro volt,amiböl 100-at elkért és 15-el hagyott ott egy gyerekkel,de odaadtam neki,csak ne is lássam már.Hogy milyen ember? nem is tudom már komolyan,csak akkor mikor valakinek fájdalmai vannak,nem tudom,hogy hogy is gondol arra,hogy még egyszer orálisan kielégíttese magát,de ezt is megtettem,csak mennyen már.Amikor a gyerek nem volt otthon kisírtam magam,és arra kértem az Istent,hogy segítsen meg,hogy túléljem,és a gyerekemnek továbra is meg tudjak adni ninden szükségest.
Továbbra is dolgoztam keményen,és lassan lassan a nyelvet is elsajátitottam,a gyerek jobb iskolába került,és beilleszkedtünk.
Beadtam a vállást,és 2009-2010 Karácsonyakkor hazaengedtem a gyereket az édesapjához,növéréhez és az exem elsö házaságából született báttyához látogatóba.Nem kaptam vissza a gyerekem január hatodikára,amikor vissza kellett volna jönnie.Autóba ültem egy ismerösömmel,és érte mentem 8-án,de elösször a rendörségre,mert nem akartam semmi tetlegességet elszenvedni esetleg,vagy olyan csetepetét,amit látni fognak a gyerekek,vagy a borózóban lévö vendégek.Ezek után utam egyenesen vitt a szobába,ahol gyerekem feküdt.Persze amint meglátta,hogy ott vagyok bejött utánnam,és én arra kértem haggyon a gyerekkel,mert vele akarok beszélni,amit persze nem tett meg.Megkérdeztem a gyerekem,hogy hajlandó e velem jönni,most mert eljöttem érte.A felelet az volt,hogy nem,hisz ott állt az apja,és több oka is lehetett annak,hogy nemet mindott.A válaszom erre az volt,hogy tiszteletben tartom döntését,és tudnia kell,hogy én nagyon szeretem.Senkinek mem kívánom az az érzést amit én akkor éreztem,a szívem hasadt meg,de nem akartam eröszakkal elvinni,és nem is engedte volna az apja.Végigsírtam az utat visszafele,és úgy éreztem magam mint egy lábtörlö,élni sem volt kedvem,de azért mentem dolgozni,és munka közben is mikor eszembe jutott,hogy a gyerekem nincs velem sírtam és sírtam.Ha nem lett volna Skyp,és édesanyám nem tartja a lelket bennem nem is tudom mi lett volna.Mondta hogy mozduljak ki valahová,de nem volt semmi kedvem,aztán egyik nap avásárlásból hazafele megláttam egy Fitness Studó hirdetését,és eldöntöttem,hogy megint sportolni fogok.ùjból a sport visszaadta a lelkierömet,és folytattam a válást.Gyerekpszichológust is kértem az ügyvédem tanácsára,hogy be tudjam bizonyíttani,hogy apuka mindenkit az rányítt´´asa alá akar rendelni,de a bírónö igazságügyi pszichológust rendelt el.
El kell mondanom,hogy a Pszichológusnö diagnózisa mindkét szülöre najdhogynem egyforma lett,ezt nem értettem,és a gyerek nél sem állapított meg semmilyen szülöi befolyást az apa részéröl,ami aztán mint utolag kiderült,nem így volt,tehát ennyit az igazságügyi szakértö megállapíttásárol.
Magyarországra kellett utaznom a vállás miatt,és mivel 15 évig feleség voltam ,jóban-rosszban az exem mindenképpen ovni akarta vagyonát,és a házra fölvett jl ki akart vetetni,aminek én öszintén megmondva örültem is,hisz én majdnem semmivel maradtam Németországban.Azt mondtam neki,hogy hajlandó vagyok aláírni a papírt,ha ö hajlandó elválni,és pontot teszünk a dolgok végére.ìgy belement a vállsba.Nem volt már sem energiám,sem idöm,hogy állandóan elkérezkedjek a munkahelyemröl,és utazzgassak,hisz nem játszhattam a munkahelyemmel.Szerencsére elfogadta az ajánlatomat és 2010 Október 13-án elváltunk.
Persze elötte is mikor mentem a vállás miatt meglátogattam a gyerekem,hisz nem sokszor engedte meg neki,hogy skypon beszéljünk,és mindig mindvégig a gyerek utolagos elmondása szerint végighallgatta beszélgetéseinket,figyelve,hogy a gyerek mit mond nekem.Megkérdeztem egyszer a gyereket,hogy eljönne-e hozzámegyik vakációjában látogatni,és erre az volt a válasza,hogy:anya,csak a vállás után megyek.Tudtam,hogy minél elöbb el kell válnom,és pontot tegyek a végére ennek az egésznek.A bíróság a gyereket az apának itélte,persze az exem gúnyos mosolyal az arcán tudatta,hogy Ö gyözött,amira a tárgyalás után,én csak annyit mindtam,hogy ezt most itt eldöntötték,de a nagy döntést sem Ö,sem a bírónö,hanem az élet fogja meghozzni.
Tehát elváltunk,és 2010-2011 Karácsonakkor ,abban a nagy havas idöben a gyerekem 12 ,vagy tmég több órai várakozás után sem adta fel,hogy eljöjjön hozzám látogatóban,mindamellett,hogy az apja mondta neki inkább mennyen haza a repülötérröl,de ö nem akart.Mikor végre karjaimban ölelhettem,újra boldog voltam :).Kis szürke egérkeként tért vissza hozzám,aki nem mosolygott már annyit,akin nem látszott,hogy tele van energiával,és életkedvel,és aki nem nagyon beszégetett.Kérdeztem töle,hogy mit szeretne enni ha itt lessz,mit vegyek neki,erre ö azt választolta,hogy gyümölcsöt anya,csak ezt szeretnék .
Nem nagyon akart kimozdulni semerre sem a városba,itt amúgy szép nagyon a város Karácsonykor,hát gondoltam,mennyünk el sétálni az erdöbe,mert itt nagyon sokan teszik ezt,és gyönyörü hó esett akkor.Miután hazaértünk és a melegtöl az arca szép pirospozsgás lett megeredt a nyelve mint egy kismadárnak,és elmesélte azt az egy évet amit apukájával töltött.A végén azt monta,ezekkel a szavakkal: ez az egy év alatt ismertem meg aput igazán.
Megmontam neki,hogy most se rám se az apjára ne gondoljon,csak egyedül magára,hogy mi jó neki,és döntse el mit szeretne.Azt felelte,hogy fél az apjának megmondani,hogy itt szeretne maradni.Azt válaszoltam,hogy én majd medmondom neki,és megprobálom vita nélkül ezt megoldani.Mikor elmondtam a volt páromnak,hogy mit szeretne a gyerek,ez volt a válasza : Gondoltam,hogy ottmarad.
Tehát így, már ez év Szeptember 13-án lessz 5 éve,egy kiesésével,hogy eggyütt vagyok gyerekemmel,és szerényen de szeretettben élünk.Hisz én más gyerekét is felneveltem,hogy lehetne elszakíttani engem a sajátomtól.
U.i. : Köszönöm,hogy meghallgatott,és remélem,hogy kaphatok tanácsot öntöl,abban az ügyben,hogy hogyan érvénye´sthetném a gyerektartási fizetést apukával szemben,hisz a gyerek tanul,sportol,és felelöséggel tartozunk irántuk.Azt tudom,hogy apuka nem akar fizetni semmit,az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy azt az egy évet én sem fizettem´mikor a gyerek ott volt nála,de a pénzt félretettem,és mikor visszajött hozzám megvettem neki belöle minden szükségest ami kellett neki.
Esetleg nem lehet apuka házára ráterhelni a gyerektartást,és nem most,hanem majd késöbb,ha apuka eladja a házat,vagy a gyerek már nagykorú lessz megkapja ezt az összeget egyben,hisz az élet sehol sem egyszerü,és ez olyan lessz a gyerek számára mint egy megtakarított pénzösszeg.
Tisztelettel
Nagy László Györgyné,szül.: Kuta Ilona Xénia