Vannak édesapák, akiknek a heti feladat listájukon szerepel: „levél a gyámhivatalnak”. Sajnos léteznek anyukák, akik sportot űznek a gyerekükért jövő, kapu előtt ácsorgó apukák hazaküldéséből. Az indokok a ’beteg a gyerek’ -től az ’iskolai buliban van éppen’-en át egészen a ’nincs kedve menni mert utál Téged’-ig igen széles skálán mozognak. Általában nagyszerű, önigazoló magyarázatokat sikerül kreálni – tisztelet a kivételnek, akik tényleg alappal tagadják meg a gyerek átadását. A magyarázat-gyártáskor viszont egy dolgot vegyen mindenki figyelembe: a saját gyermekünk nem szavahihető hírforrás! Egész kis kortól képesek két kapura játszani, otthon az apuka által elkövetett rémtettekről számolnak be, míg az apjuknál levetített story az anyjukból csinál gonosz boszorkát. Mindenképp érdemes a valóság felderítésére időt szánni, mert a kapcsolattartás jogosulatlan akadályozásának komoly következményei vannak:
1. A kapcsolattartás elmaradása esetén az édesapa a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalhoz fordulhat. Ha a hivatal megállapítja, hogy a kapcsolattartást nem lett volna szabad megtagadni, akkor elrendeli a végrehajtást, felhívja az anyukát, hogy a határozat szerinti időpontban tegyen eleget a kapcsolattartás pótlásának és hagyjon fel a gyermeknek a másik fél ellen történő nevelésével. Emellett kötelezi a kapcsolattartás meghiúsítása folytán keletkezett igazolt költségek viselésére, ami tetemes összeg is lehet, ha apukának drága ügyvédje volt.
2. Ha még egyszer előfordul a kapcsolattartás akadályozása, akkor a gyámhivatal bírságot szab ki, amelynek összege 5-10.000.-Ft között szokott lenni. Minél több elmaradt kapcsolattartás van, annál magasabb a bírság összege – nagyon egyedi a növekedési tendencia, de általában másodszorra 50.000.-Ft-ot, harmadszorra 80.000.-Ft-ot, negyedszerre 150.000.-Ft-ot, ötödszörre 250.000.-Ft-ot szoktak kiszabni. A felső határ 500.000.-Ft.
3. Két-három elmaradt kapcsolattartást követően a gyámhivatal kezdeményezni szokta a gyermek védelembe vételét. Ez igen súlyos intézkedés egy édesanyával szemben, és ha az édesapa ekkor kezdeményezi a gyermek nála való elhelyezését, akkor jó eséllyel indul ebbe a csatába. Gyakorlatilag családgondozót rendelnek ki az anyuka számára, aki gondozási-nevelési tervet ír elő, magatartási szabályokat határoz meg, megkeresi a gyermekorvost és a gyermek óvodáját, iskoláját, valamint rendszeresen ellenőrzi ezek betartását.
4.Lehetőség van gyermekvédelmi mediációs eljárás igénybevételére is, ha ezt a felek közösen kezdeményezik. Én azt tapasztalom, hogy a felek közötti kommunikáció javításában a mediáció nagyon sokat segít, de általában a kapcsolattartást ‘csak azért is’ akadályozó anyukák megtagadják az ebben való közreműködést is.
5. Ha az édesanya a gyermeket bizonyíthatóan folyamatosan az édesapa ellen neveli és a kapcsolattartásnak többször nem tesz eleget, akkor a gyámhivatal a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránt pert indíthat. Azzal tisztában kell lenni, hogy ha az édesapa indít per, az mindig kétesélyes, de ha a gyámhivatal kezdeményezi a gyermek elhelyezésének megváltoztatását, akkor nagyon ritka, hogy a bíróság elutasítja a keresetét.
6. Mind a gyámhivatal, mind az édesapa feljelentést tehet kiskorú veszélyeztetése miatt, mert a Büntető törvénykönyv szerint: „aki a bírósági vagy hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is akadályozza, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Összességében tehát elmondható, a problémák megoldására nem alkalmas az, ha csak úgy egyszerűen nem adja oda az anya a gyereket. Érdemes először a gyámhivatalba személyesen bemenni, és elmesélni, melyek azok az okok, amiért nem szeretnénk, ha az apuka elvinné a gyermekünket. Ha ott azt mondják, hogy „ugyan már anyuka, ne tessék itt hisztériázni, a gyereknek kell az apja” akkor ne az legyen az első reakció, hogy érzéketlen és elfásult az ügyintéző, mert nem az. Objektíven, sokkal jobban meg tudja ítélni, hogy adott probléma valóban mennyire veszélyezteti a gyermek fejlődését. A következő indokok – bár valóban mind veszélyezteti a gyereket – nem szoktak elegendőek lenni: ha egyszer leesett a hintáról; nem kötötte be a biztonsági övet; nem a kedvenc ételét főzte; lepasszolta a szomszédnak; büntetésből rácsapott a fenekére; betegen hozta haza; a közért előtt hagyta míg bevásárolt; elvitte egy buliba ahol mindenki részeg volt; a nagymamához vitte ahol 5 macska van és allergiás; csak gyorsétteremben eteti; reggel csendben kell lennie amíg az apja felébred; megnézte a Sikoly3-at; soha nem kap reggelit; ott felejtette a játszóházban… Vagyis ne az érzésekre és a józan paraszti észre hallgassunk, hanem szakemberre.
Dr. Illés Blanka ügyvéd
Minden gyámhivatal más! De nem az életszerű helyzethez igazítják a jogszabályokat, az biztos. Nem lehet általánosítani., Nálad biztos más a helyzet.
Hogy ki mennyi támogatást kap arról beszélhetnénk. Egyedülálló apuka vagyok. Nekem pl közölték az egyik hivatalban, hogy a fiam meg én, mi ketten nem számítunk családnak, csak a teljes családok, meg a anyuka gyerekkel… Köszi
Ebben az esetben hova lehet fordulni? Én is hasonló helyzetben vagyok. Egy anya, aki próbálja a gyermekét megvédeni, de erre nincs jogszabály. A gyereknek csak KÖTELEZETTSÉG jut. Miért nem lehet a gyereknek (akár hány éves is) döntése?! Nem akar az apjával lenni, vagy ha igen, akkor 1-2 órát az én jelenlétemben. Ez pedig “nem normális”?! Ott érzi a biztonságot, ahol én vagyok. Szörnyű, hogy a jogszabályokat miért nem formálják gyerekbaráttá!
Hogyan lehet ennek megálljt parancsolni? Miért nem hagyják és fogadják el, hogy minden gyerek más és más. Valaki csak 10 hónapot töltött családban, mert apa kijelentette, neki nem kell a gyerek. Most meg már 1 éve havonta ír a gyámügynek, az ügyintézővel olyan szoros a “viszonya”, hogy ennél szorosabb nem is lehetne. A kislány nem akar apával lenni, mert ott nem érzi biztonságban magát. Saját elmondásával sem hiszik ezt el. Kötelezik az anyát, hogy adja át a gyermeket, mint egy sz…s csomagot. Felháborító! Biztos vannak rendes apukák is, akik figyelembe tudják venni gyermekeik akaratát, de az én volt férjem elmebeteg… Erre nincs jogszabály???
Szörnyű, hogy a gyerekeket nem védik, hanem KÖTELEZIK olyan dolgokra, amit ők nem akarnak. Miért? A jogszabályoknak köszönhetően boldogabb életet biztosít a gyámügy, a bíróság??!!! A gyámügy CSAK végrehajtó! De azt, hogy mit hajtat végre, nem nézi! Így kap gyereket egy drogos apa, egy alkoholista, egy elmebeteg…. Az anyák nem kapnak támogatást, csak BÍRSÁGOKAT, akár 500.000 Ft-ig! Ez aztán segítség! Undorító, hogy csak az elvált szülők gyerekeit nyomorítják meg!!!
csak egy kérdésem lenne mi van akkor ha a volt feleségem nem engedi a lányomat se látni se kapcsolat tartani vele és a gyamügy se segít mert nagy be osztású rendőr van az ügyben szóval a saját lakásomba se mehetek mert agyon lőnek a gyámügy azt közölte velem szembe szelel ne menyek mert úgy se nyerek sémit se de a bíróságon is ezt meg kaptam mert óda is elér a keze a rendőrnek szóval hol az igasag ha valaki tud nekem segíteni írjon mert mindenre vevö vagyok mert a saját gyerekemet nem láthatom soha szóval hova tudok fordulni kérés
csak egy kérdésem lenne mi van akkor ha a volt feleségem nem engedi a lányomat se látni se kapcsolat tartani vele és a gyamügy se segít mert nagy be osztású rendőr van az ügyben szóval a saját lakásomba se mehetek mert agyon lőnek a gyámügy azt közölte velem szembe szelel ne menyek mert úgy se nyerek sémit se de a bíróságon is ezt meg kaptam mert óda is elér a keze a rendőrnek szóval hol az igasag ha valaki tud nekem segíteni írjon mert mindenre vevö vagyok mert a saját gyerekemet nem láthatom soha szóval hova tudok fordulni kérés
Én tanácsot szeretnék kérni,ha lehet! Kihez lehet fordulni, ha az 1. és 2. fokú bíróság IS egyértelműen az apánál helyezi el a gyermeket, és anya csak két hetente hétvégén viheti láthatásra. Mindig az apa lakásáról és oda vissza. Csak a láthatások alkalmával tarthatja a gyermekkel a kapcsolatot,ezen kívül rendkívüli esetben és kizárólag az apa tudtával! Az anya – bírósági idézet: “alkalmatlan a szülői feladatok ellátására”! 10 évesen sminkelte a gyereket iskolába indulás előtt, nem dolgozott,nem engedte a kislányt napközibe, de nem is tanult vele. Nem tudta mi az az alapvető higiénia. 7. osztályban derült ki,hogy még az órát sem ismeri! Az 5. osztály félévekor 4 tárgyból állt bukásra.Anya nem látta el az anyai és háziasszonyi kötelezettségeit sem.(apa látástól- vakulásig dolgozott,eltartotta a családját) Miután külön mentek, az anya barátnőként viselkedett /viselkedik a kislánnyal, a saját sógorával hozta össze az akkor 12 éves gyereket és saját húga előtt falazott nekik.Anya látja el cigivel és napi 2-3 energia itallal is! Feljelentést tettünk Csibésznél,Gyámhatóságnál, sőt a lakhely és az anya lakhelye szerinti rendőrségen is, ahol vagy kinevettek, vagy idézem a rendőrség szavait: vegyük észre,hogy a kislány abban a korban van (12é) hogy érdeklődik a másik nem után!!! Az apját mindig imádta, de az utóbbi lassan két év már elviselhetetlen. Teljesen ki fordult a gyerek és az apja ellen fordult…. gondolom az anya hatására! A Gyámhatóság, most azt javasolta,hogy írassuk kollégiumba, mert ha nem változik a helyzet anya és lánya viselkedésében,akkor kiemelik a családból és intézetbe viszik!Most 14 éves kislány, szept. 1 től kollégista lett, és még csak most tartunk a 2. hétnél, de már most problémák vannak, mert hazugsággal és engedély nélkül vitte el az anya a kollégiumból! Segítséget szeretnék kérni, mit csináljunk, kihez forduljunk ha az említett hatóságok nem csinálnak semmit? Az apa megakadályozhatja a láthatást? Előre is köszönöm, ha választ kapok!
Üdvözletem. A helyzetem a következő. Adott egy elvált pár, és egy 12 éves gyermek. Az anya neveli a gyermeket, az apa pedig páros hétvégéken viheti magával. Az a helyzet állt fel az idők során, hogy a 12 éves Peti, nem szeret az édesapjánál lenni, nem akar menni mikor eljön a páros hétvége. Az apa bírósággal fenyegetve viszi a gyerkőcöt, de szörnyű elmagyarázni egy ekkora gyereknek hogy jogi forma miatt muszáj “átadni” őt apukájának, bármennyire is nem akarja. Ilyen esetben a gyermek ítélőképessége, döntése mennyire befolyásolna egy ilyen pert, illetve mi mást lehet ilyenkor tenni? Negatív körülmények az apa életvitelében nem könnyítenék meg a bíróság döntését, mert szerencsére ilyen formában minden rendben az apával. Összefoglalva bugyuta indoknak hangzik, de ha gyermek és apja minden békítés ellenére nem jön ki egymással,és ennek ellenére az apa gyakorolni akarja a láthatósági jogát, az mindennél károsabb lehet egy kisember életében.
Válaszát előre is köszönöm!
Minden jót.
Jo napot kivanok.szeretnem kerni tanácsot.énekem van 1 3és fél éves kiss lanyom.apukájával már 3 éve külön élűnk.az apu karol tudni kell több éve drog es Ital problem aval kuzd.ezert is koltoztem ell a gyerekemel tole ano 3 eve.3 éve.elejen 1 évig.nem foglalkozot a gyerekel nem hivta nem tamogata semien anyagi tamogatast nem nyujtot nekie es nem is kereste se nem akarta látogatni a gyereket.ezert Egy munka leheoseg jot kulfoldon nekem es kiment unk kulfoldre a lanyomal es testver emel.ra Egy hetre munkaba is alatam kint elsö nek ideg lehesen terveztem kint letunket de kobe Meg ismerkedtem a mostani ferjemel es veglegesen akartam az ot letet.1 évig jo volt minden ki alakitotam a sajat kis eletunk kis Egy ojan ember melet ki sajatjának tekintia lanyom es a lányom is nagyon szereti ot es boldogsagra talaltunk a lanyomal anyi rosz utan.de az apu ka Meg tudtam kulfoldon tartozkodunk eshirtelen ell kezte erdekelni a gyerek haza hozatot gyamugyon keresztult minket magyar orszgra mert nem adot engedejt a gyerek ki vitelere.es it el inditota a pert a gyerek elhejezesrol maganak akarta a gyereket 4 targyalasunk volt a gyereket ideglenesen akor elhejeztek nalam es akor bele ment a Meg egye zebe hogy visza enged kulfoldre minket ha tartom a feltetelek azok voltak a gyerek felügy elet kozos de en nevelhetem 1 evbe 5 cor kell haza hoznom Egy vbe 38 nap lathatosaga van es sajat koltsegbol en hibaztam mert belementem es a birosag is el fogata a Meg egyezest ugy gondoltam ugyis ell felejti a gyereket hisz edig se erdekelte Mar az otan 4 hoztam visza a gyereket lathatasra.es nem fuzetet 3 ev alat 1 cer se gyerek tartast tob fenyegetest kapok tole bizonyitek omis van ra folyamatosak.azota az esti zaklatasok de segitseg nincsen a gyereket 1 cer nem adtam at mert nem. Drogos volt az atvetelkor rendöroket hivtam csinaljanak drog tesztet de nem csinaaltak nem volt gyerek ules a kocsiba az se erdekelte oket.es Meg en voltam a hibas hogy nem adtam at.azota mindig at adom a gyereket de nincs Tiszta alapotba a gyerek melet az anyukaja van vele fordultam Mar tob here de segitseget nem kaptam..koszonom
Ezek a lehetőségek és lépések tényleg nagyon szépen hangzanak, persze a valóság teljesen más. A hatóság ilyen esetben töketlen és tehetetlen, sokszor úgy érzi az ember, hogy az adóhivatalban több emberség van a revizorokban is.
A sztori eleje a szokásos, két együtt élni nem tudó ember megteszi azt, amit évekkel korábban kellett volna és szakít. Nem szépen, csúnyán. Ideje volt beváltani a fenyegetéseket amiket tett az évek során, hisz a gyerekkel lehet a legjobban zsarolni egy édesapát, aki tényleg szereti a gyerekét.
Az első lépés a minél messzebbre költözés, esetemben Győrből vissza a szülői városba, Debrecenbe. Puff neki, így költözzön valaki össze a messziről jött párjával. Felmondott a munkahelyén és a gyereket is kivette az óvodából, mielőtt egyáltalán sor került volna az elhelyezési kérelem beadására, gondolom tervezett dolog volt már ez. A gyámügy szerint ez teljesen jogszerű volt tőle, hisz bírósági ítélet nélkül mindkét szülő viheti a gyereket, a Rendőrség szerint ez nem bűncselekmény mert az anya közölte hova mentek albérletbe, menjek szépen Debrecenbe érte. Fair lépés.
Nem baj, be kell adni az elhelyezés iránti kérelmet. No de cseles a szentem, pillanatok alatt bejelenti magukat ideiglenes lakcímmel, hogy a kérelmet a gyerek tartózkodási helye szerinti bíróságra kelljen beadni. Tudja hogy közalkalmazottként számít a pénz, már pusztán a távolság is neki dolgozik. A telefont nem veszi fel vagy állandóan ki van kapcsolva, a gyerekkel gyakorlatilag nincs kapcsolatom. Szerencsére az anyját elérem, ő az aki normális maradt az egész folyamat során. Rajta keresztül némi (valószínűleg) üres rendőrséggel fenyegetőzés után elérem, hogy beszélhessek a kislányommal egy hónap után először. Háttérben ott makog végig az anyja. Nagy nehezen elérem hogy végre láthassam a gyerekem egy megbeszélt napon. Kitaláltátok, az adott időpontban NINCSENEK OTTHON, telefon megint kikapcsolva. Ott kicsit elvesztettem a fejem, rendőrt hívtam, kifakadtam hogy elrabolta a gyerekem, nagyon szimpatizáltak velem (utólag is köszönöm a lelki támogatást a járőröknek). Egyikük a saját mobilján próbálta hívni, persze nem vette fel. Az anyját is felhívtuk és felvette, kiderült hogy ott vannak. Simán letagadta azt hogy szó lett volna bármiféle megbeszélt találkozóról, ott elhatároztam hogy onnantól minden írásban fog történni. Köszönhetően a jólelkű rendőröknek aznap sikerült találkoznom a gyerekemmel, férfi létemre is elsírtam magam amikor végre megölelhettem. Pontosan tudtam, hogy amíg itt nem lesz hivatalos elhelyezés, addig ezt a kálváriát kell csinálnom mindvégig. Utólag belegondolva nagyon naiv voltam, de ez később.
Majdnem három hónapig tartott az elhelyezési per kitűzése, azalatt kettő alkalommal láthattam a gyerekem. Szakértőt rendeltek ki a körülmények megállapításához, de kapásból hátrányban voltam a munkarendem miatt. Az kevésbé számított hogy akkor egy kis albérletben lakott a ház helyett, ahol korábban 5 évig lakott, hisz volt lakhatása. Azt sem vették figyelembe hogy a korábbi környezetéből és társai közül szakították ki, pedig számtalan helyen olvastam, hogy az számít. Indoklás: nem év közben lett kivéve az óvodából, így nem lesz a gyereknek teher a debreceni óvodába járni az utolsó évben iskola előtt. Akkor nem lehet ezt ráhúzni bármilyen élethelyzetre? Dehogynem. Azt azért kiemelték hogy az anyjának nincs munkája, de azt sem úgy mint ami az én javamra dönthetne, csak úgy, mint amit figyelnek hogy változik –e a jövőben. Gyakorlatilag határidőt kapott a pénzügyei rendezésére. Ezzel az első fok lezárult, övé lett a kizárólagos felügyelet és megkaptam a csodás 2 hét/szünetek fele sablonítéletet. A gyerektartás megállapítása menetrend szerint ment, 25e/20%. Másodfokon kértük az útiköltségek felezését az anyja és köztem, mert a megélhetés és gyerektartás után nem hogy kéthetente, de kéthavonta is nehezen tudtam volna kigazdálkodni. Ebből a három bíró is csak annyit tudott kiokoskodni, hogy a különélő szülő kiadásainak mérséklése nem mehet a gyerek körülményeinek rovására. Elutasítva, adtam a szarnak egy pofont. Tulajdonképpen így sikerült elérni, hogy pénzzel és távolsággal elválasszanak a gyerekemtől. Hitelt vettem fel, így sikerült ideiglenesen megoldani a helyzetet.
Itt jön a képbe az, hogy az anyja gyakorlatilag bármilyen, gyereket érintő indokkal lemondhatja a láthatást, csak be kell pótolnia később… vagy ahogy ezt a jogalkotók elképzelték fejben. A gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy gyámhivatalhoz fordulunk ami vizsgálatot indít, az anya pedig szépen elsírja a gyámhivatali ügyintézőnek, hogy én rosszul bánok a gyerekkel és nem akar elmenni velem, fél tőlem. Ez igaz is, megváltozik a lányom viselkedése velem, visszafogott, csendes. Érdekes kontraszt ez ahhoz képest, hogy az elköltözésük előtt minden nap együtt játszottunk, gyakorlatilag velem volt felszabadult. Hogy mennyire számítanak a korai jelek, az anyja már akkor bevallotta hogy néha irigy arra, mennyire jól eljátszunk ketten. Na ez a visszájára fordult. Ha kérdeztem hogy mi a baj, csak lesütötte a szemét, nem válaszolt. Mintha nem ugyanaz a gyerek lett volna, akit ismertem. Jól sikerült a kondicionálás. Természetesen mi állapít meg a nagy tudású szakértő? Nem életkorához megfelelő körülményeket biztosítok, emiatt szorong a gyerek. Győzelem az anyának! Láthatás 1 évig csak felügyelettel.
Itt már lelkileg és anyagilag kikészültem, tudtam hogy vesztes csata. Egy újabb csörtén az anyja kijelentette hogy mindig utálni fog a gyerekem. 6 éves szegény. Az utolsó napon mielőtt elköltöztek, átölelt és vidáman annyit mondott, „én úgy szeretlek apa!” Most pedig már utálni fog.. Minden egyes alkalommal láttam, hogyan lesz egyre jobban olyan a gyerekem, mint az anyja. A néhány mondat amiről süt, hogy más mondta tollba neki. A táplált ellenszenv.
Bevallom, én elismertem a vereséget. Fájdalmasan egyértelmű, hogy egy rosszindulatú szülő már azzal nyeregben érezheti magát, hogy elég távolra költözik és minden nap fokról-fokra ássa alá a másik szülő helyzetét. Pénz beszél, illetékek, perköltségek, útiköltségek, kiszabott fizetendők és a rengeteg elpazarolt idő, amit a gyerekkel lehetett volna tölteni. Ha nincs pénzed vesztes vagy és rossz apa mindenki szemében. A gyerek szemében is, látod, apa nem jött látogatni gyakrabban, mert nem szeret. A kör bezárult. Hogyan tovább? Az ember legszívesebben elmenekülne mindentől, mégis marad. Engem is itt tart a halovány remény, hogy egyszer változnak a dolgok és a gyerekem szeme is kinyílik. Addig meg tűrni.
jónapot én abba a szituácioba kerültem hogy sajnos az alberletünk nem volt megfelelö es a kislanyomat csaladba fogadassal az apjahoz tettek .tudni kell az apuka kiskoraba ott hagyott es 2 evig nem is keresett amiota felesegul mentem es a lanyomat a mostani parom a nevere vette azota kereset fel .na most mivel apasaig nincs igy a kislany nem lehetne ott tudtam meg a mai napon de az itteni gyámügyes azt mondta hogy akor latom amikor akarom ez vol,t 4 honapja azot nem lattam a gyamugyes azota se bukant fel pedig kerestem irtam fbon is neki amit jelzet neki de nem hajlando reagalni .ebben az esetben mit tehetek????????????
Na megvan a tárgyalás időpontja anyuka megakarja vonatni a láthatási jogomat mi jőhet mèg ez utàn azota eltelt 3 làthatàs amire nem került sor. Kőzőlte szóba és iràsba is hogy nem hajlandó átadni a gyereket pedig nagyon szeretne jőnni hozzàm. A gyàmügynek 3x irtam levelet az a vàlaszuk hogy a birosàgi tárgyalàs utàn foglalkoznak az ügyel addig fèlrerakják.Nem èrtem hogy ez mèrt igy van ha èn vètenèk eljàrnànak ellenem.
Belekerültem èn is ebbe a csabdàba anyuka folyamatossan feljelent perdze alaptalanul nem tàjèkoztat a gyereket èrintő dolgokról mindenhol falba ütkőzök .utolsó feljelentèse is durva nagyon minden àron azon van hogy elenem hangolja a gyermekem gyerekem este leesett az àgyrol lehorzsolta az orocskàlyàt erre feljelentett kiskorú bàntalmazàsàèrt. Ő abba hitbe èl hogy bàla lett elhelyezve a gyerek ezèrt semmi kőzöm sincs hozzà hogy mi van vele. Most is làthatàsom lenne mondvacsinàlt ürüggyel nem hozhattam el a gyermekem. Minden 2 hèten 640km kell utazni hogy a gyerekemmel legyek ez se elèg neki ami kell neki hogy tőmkretegyen besàrozzon
Szia. Én is hasonló helyzetben vagyok. A gyermekem nem akar elmenni a mostoha apjával. Most hol tart az ügyed?
És mi a helyzet akkor, ha az anya biztatja a gyereket az apával való találkozásra, nem neveli ellene, de a gyerek mégsem akar az apával találkozni (és nem azért mert mondjuk veri). Lehet-e tenni valamit a gyerek érdekében (úgymint ne kelljen olyat tennie, amit nagyon nem akar), vagy egyszerüen kötelezö az apával mennie akkor is, ha sikoltozva tiltakozik?
Teljesen egyetértek Márta dr Balázs-al, mivel édesanya létemre egy hónapja nem láttam a fiamat a volt párom jóvoltából. Volt mikor papírra íratták fiammal, hogy utál engem. Volt már betegségre való hivatkozás, pedig a fiam az udvaron játszott, volt hogy otthon se voltak. Feljelentett a gyámügyön, hogy nem tudok beletörődni abba, hogy a gyermeket végelegesen ő kapta. Félti attól kárt teszek benne, felügyelt kapcsolattartást javasolt. Fiamat bevitte a megyei gyámhivatalba, a járásiba és bírósági panasznapra, hogy elmondassa ott is vele, hogy utál engem. Amúgy egy dolog miatt kapta meg, az orvosszakértő véleménye szerint érzelmileg a 9 éves fiúnk hozzá jobbam kötődik. Épp olyan alkalmasnak tartottak szülőnek, mint őt. Mégis határtalan fantáziával gonoszabbnál, gonoszabb dolgokkal akadályozza a törvény adta láthatásomat és azok pótlását.
Tisztelt Blanka,
Nem értem, miért írja, hogy az anyukák ezt csinálnak, meg az anyukák azt csinálnak.
Gyámhivatalban dolgozok, és azt tapasztalom, hogy ugyanannyi kötelezett apával van probléma, mint anyával. És csak mellesleg, a kötelezett apák sokkal kegyetlenebbek, sokkal több szemétséget bevetnek, mint az anyák.
4:180. § (3) A gyermek elvitelével felmerülő kiadások – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.
A gyermek elvitelével felmerülő kiadások
Rögzíti az új szabályozás, hogy a gyermek elvitelével felmerülő kiadások a kapcsolattartásra jogosultat terhelik – ezt tartalmazta a Gyer. 27. § (7) bekezdése is -, azonban a bíróság vagy a gyámhatóság számára felhatalmazást ad arra, hogy ettől eltérően is rendelkezhet. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy a kapcsolattartásra jogosult szülő kérelmezhesse a kapcsolattartásról döntést hozó bíróság vagy gyámhatóság mérlegelését a gyermek elvitelével kapcsolatos kiadások megosztására vonatkozóan. A mérlegelés szempontja lehet a kapcsolattartásra jogosult és kötelezett szülő eltérő jövedelmi helyzete és az a körülmény, ha a gyermeket nevelő szülő nagyobb távolságra költözött korábbi lakóhelyüktől, lényegesen nehezebb helyzetbe hozva a kapcsolattartásra jogosult szülőt.
„E bekezdés a gyermek elvitelével kapcsolatos kiadások viselését – főszabály szerint – a kapcsolattartásra jogosult kötelezettségévé teszi, de ettől a bíróság, illetve a gyámhatóság a felek anyagi helyzetére, a lakóhelyük közötti távolságra és egyéb körülményekre tekintettel, a kapcsolattartást szabályozó határozatában eltérhet. Azokat a kiadások azonban, amelyeket a gyermeket gondozó szülő felróható magatartásával (a kapcsolattartás akadályozásával, meghiúsításával) okoz (például felesleges utazás költségei), ez a szülő a 4:183. §-a alapján köteles viselni, illetve megtéríteni.” (2009-es Ptk. indokolás)
„A 180.§ (3) bekezdése értelmében a gyermek elvitelével felmerülő kiadások – ha a bíróság, vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – a kapcsolattartásra jogosultat terhelik. E bekezdés a Gyer. azon szabályát, mely szerint a gyermek elvitelével felmerülő költségek a kapcsolattartásra jogosultat terhelik, differenciált tartalommal veszi át. A kormányrendelet kogens szabályával szemben a CSJK. lehetőséget biztosít a bíróságnak és a gyámhatóságnak is, hogy indokolt esetben a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőt kötelezze a gyermek elvitelével, utazásával kapcsolatos költségek viselésére, vagy a kiadásokat megoszthassa a szülők között. Ezt indokolttá teszi, ha a kapcsolattartásra feljogosított szülő az ország másik részén munkanélküli, míg a gondozó szülő kiemelkedően jó anyagi körülmények között, esetleg külföldön él. Ugyanis alapvető gyermeki érdek, hogy a kapcsolattartás megvalósulhasson, ezért kivételes esetekben a gondozó szülő is köteles ehhez ilyen módon hozzájárulni.”
Sajnos a mai világban a gyerekeknek nincs joguk ! Azt kell csinálni amit a törvény előír ! Engem a két kiskorú gyerek előtt vert meg a volt férjem , súlyos testi sértés bűntettel . A két kislány azóta nem akar elmenni vele , félnek , de a kutyát nem érdekli . A gyámhivatalba közel 60-szor jelentett fel , ahol ugye neki adnak igazat , mert ott a cicababája 🙂 a rendőrségen is folyamatosan minden olyanért ami neki nem tettszik . 2014 novemberbe rájuk ordított ” az van amit én mondok , ha nem mentek az Államiintézetbe ” 2014 decemberbe a bíróság álltal szabályozott 1 órás láthatás alatt kb. 50 perc elteltével kirakta a gyerekeket az utcára és elment a ” cicababájához ” . Ritkán ha látjuk az utcán inkább elfordítja a fejét , nehogy köszönni kelljen a lányoknak . Vajon az ilyen milyen apa ? Elakarja venni a gyerekeket , soha nem járt szülő értekezetletre , iskolai ünnepélyekre , neki nem kötelessége a gyerekekkel való tanulás …
UNDORÍTÓ AMI ITT FOLYIK ! A GYEREKNEK NINCS JOGA MEGMONDANI KIVEL AKAR LENNI ÉS KI NEVELJE ! SZÉGYEN !!!
A cikket végigolvasva, nagyon indulatos lettem. A kommentekből kiderült, minden esetben más és más, ahogy a/mi szülők viselked/nek/ünk. Egyetértünk abban, hogy a gyerek érdekét kéne figyelembe venni, mégis úgy érzem sok esetben a múlt sérelmei, sokszor eltakarják a gyermek jelenének érdekeit.
Vannak édesapák, akiknek a heti feladat listájukon szerepel: „levél a gyámhivatalnak” – igen. Én is ismerek ilyet. Pedig sosem maradt el láthatás. Volt már, hogy megkértem, töltse a délutánt, a beteg lázas gyerekkel a lakásban, de ő inkább elvitte, és a gyámhivatalnak azt mondta, rendszeresen betegen “kapja” meg a gyereket.
Ez csak egy ici-pici dolog. Nem nagy ügy. egy “kis hazugság”
Én nagyon nem értek egyet a cikk írójával. nem mondom, hogy mindig az anyukáknak van igazuk. De akkor sem lehet így kijelenteni, hogy szegény apák, akiknek minden héten a gyámügyön kell sírniuk, mert a gonosz banyák keresztbe tesznek (szerintük). Meg kéne azért nézni az ilyen kijelentések mögött mi áll? Akkor is ennyire együtt érezne-e a cikk írója apukával, amikor édesapa még arra sem ér rá, hogy az általa kezdeményezett gyermek elhelyezési tárgyalásra eljöjjön, mert épp az új barátnőjével nyaral? De a következő héten azért van ideje a gyámügyön gyalázkodni?
Hány anyuka megy sírni a gyámügyre, hogy milyen nehéz, sötétben kelni, 1-2-3 gyereket öltöztetni, uzsonnát gyártani, gyerekeket óvodába iskolába hordani, időbe beérni a munkahelyre (már ha van, mert 3-4-5 év gyes után?), 8 órát dolgozni, a gyerekeket elvinni a különórákra, összeszedni őket, háztartást vezetni, főzni, mosni, takarítani, tanulni, beszélgetni, kirándulni, biciklizni menni?
Az ilyen anyukáknak, nincs idejük a gyámügynek s/irogatni. Persze nem vagyunk tökéletesek. Lehet, hogy türelmetlenek vagy idegesek vagyunk. Mert valljuk be a mai világban nem egyszerű egyedül gyereket nevelni.
De nem szabad keseregnünk, elgyengülnünk, idegesnek lennünk,!kiabálnunk!? mert apuka akkor a következő levelében majd azt írja a gyámügynek: magatartásunkkal megzavarjuk a gyermek lelki fejlődését. – Mert igen, én ilyet is kaptam!
Tisztelt László!
A gyermekhez ugyanolyan joga van, mint az anyának. Amennyiben a válás és a gyermek elhelyezés jogerős ítéletéig várakozik úgy tényleg elidegenedik a gyerekétől. Két lehetősége van. Az egyik, hogy jelzi a feleségének mikor megy a kapcsolattartásra. És odautazik. Amennyiben nem teljesül úgy a gyermek lakóhelye szerinti gyámhatóságnál kéri a kapcsolattartás szabályzását. Amennyiben szabotálja a gyámhatóság határozatát az nem lesz előnyös a tárgyaláson. A másik lehetőség a bíróságtól ideiglenes intézkedést kérni a kapcsolattartás ügyében! Azt is a gyámhatóság hajtatja végre.
Sok türelmet és sok sikert!
Én is gratulálok az ilyen anyáknak.Pont ilyen helyzetbe vagyok,tölem elköltözött 100km-re a hat hetes gyerekkel,drága anyukája támogatásával,a volt párom..Valotlan dolgok alapján beadta a birosághoz a felügyeleti jogi pert,és most még tekintve,hogy közös, eléggé harcolok még a heti egy láthatásért is.kijelentette,hogy a tárgyalás végéig nem láthatom ami 1.5 honap mulva lesz.ilyenkor hova lehet fordulni????? lesz következménye ennek a hozzáálásnak???????????
Igazat adok neked abban, amit írtál. A gyerek az első. Ha hagyják. De nem hagyják. Nekünk akkor gurul el folyamatosan a gyógyszerünk, mikor azzal kezdik: a felek közti konfliktus a baj forrása. Mekkora megállapítás! Hát mi vezetne váláshoz?! Csakhogy míg az én párom, aki birkatürelmű, de már őrjöng, mivel van, hogy a gyerekét nem látja akár 8 hétig is(telefonon nem tarthat kapcsolatot, mert nem engedik, de érdeklődni sem lehet a gyerek után, mert akkor az ex azt állítja,a párom szórakozik a telefonnal, és zaklatja!!!) Nincs megoldás. A gyámhivatal nem tesz semmit, állítja, nem tehet semmit, hogy az ex betartsa a láthatást, kérjünk új kapcsolattartást. És attól mi fog változni??? Minden alkalommal le is írja, hogy nem érdekli semmilyen ítélet, tesz rá. Az újabbat betartaná?! Na, fel is ment a pumpa…
Kedves Sándor! Csak megerősíteni tudom, amit írsz. 6 (!) éve szórakozik a párom volt felesége velünk, és a gyámhivatal (direkt írtam kis betűvel) szórakozik velünk. Ma jött egy levél, amelyben a gyámhivatal vezetője megfenyeget engem feljelentéssel, mert egy múlt heti (sokadik) tárgyalás után megírtam a véleményem. Azt írják pl, nem vagyok érintett!!!!Nem-e? Az én életem is pokol, mert idióták!!!! Azt mondják, ők semmit nem tehetnek. Mert nem akarnak. Mert nincs meg a megfelelő tudásuk. Mert a fizetésüket akkor is utalják, ha lerázzák magukról a felelősséget. Mi feljelentést teszünk kiskorú veszélyeztetése miatt. Ajánlom minden apának ugyanezt. De nem csak a volt házastársat fogjuk feljelenteni, hanem a gyámhivatalt is, mert segítették benne!
Ja, a fenti leírással csak az a baj, hogy a gyakorlatban egyáltalán nem működik. Kíváncsi lennék, hogy a Tisztelt Ügyvédnő hány olyan jogesetet tud mondani, amikor az elmaradt kapcsolattartást ténylegesen végrehajtatta a Gyámhivatal és ténylegesen behajtotta a pénzbírságot. Általában az ügyvédek elmondják, ezt azt indíthat az apuka, de azt nem említik, hogy a joggyakorlat alapján semmi értelme. Nekem a 11. kerületi Gyámhivatalnál idáig az összes kérelmemet elutasították. Jó sok Ft-ot elköltöttem már ügyvédekre, de elmaradt kapcsolattartást még nem sikerült bepotoltatnom.
Az előző beírásokhoz csak annyit, hogy nem az anya dolga megítélni, hogy az apa jó apa-e. Véleménye lehet, de két szülő van. Anya, apa. Nem az anya az origo.
Szia P!
A “konstruktivitás” nem biztos, hogy a legjobb kifejezés erre. Arra akartam utalni, hogy a gyerek érdekében bizonyos dolgokon felül kell emelkedni. Ha mindkét fél befeszít, akkor patt helyzet alakul ki és ennek a gyerekek isszák meg a levét. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy mindenben engedni kell. Kerülni kell a konfliktus helyzeteket, például lehetőleg e-mailben vagy SMS-ben kommunikáljuk. Ha ott elmérgesedne a téma vagy a hangnem, akkor meg kell szakítani a kommunikációt egy kis időre, majd újból felvenni a kapcsolatot.
Nagyon nehéz dolog ez is és igen lassan vezet eredményre, de tapasztalataim szerint részeredményeket képes produkálni, viszont ismét leszögezném, hogy szerintem minden esete egyedi, ergo külön “terápia” kell rá. Megjegyzem, én “csak” egy éve küszködöm ezzel a problémával…
ff, mit értett “konstruktív segítségen” a szakember? Ugyanis szinte szó szerint ugyanez a helyzet nálunk is, és már majd’ 3 éve nincs változás.
P.
Sziasztok!
Én is érintett vagyok az ügyben és érdeklődve olvastam a hozzászólásokat. Nem tudom, hogy valakinek feltűnt-e már, hogy a legtöbben a saját életüket, élményüket írjátok le és abból indultok ki. Én is azt a véleményt osztom, hogy minden eset más és más, de sajnos egy probléma van benne: a gyermek helyzete. Igen, szerintem is Ő az első a történetben.
Nekem is problémát okoz, illetve okozott a gyermekeim láthatása. Magam részéről a legfontosabbnak azt tartottam, hogy először az exemmel próbáljam meg rendezni a dolgot, még akkor is ha nyelni kellett, mert mint írtam a gyerek a fontos.
Ott viszont már nekem is “elgurultak a gyógyszereim” amikor azt tapasztaltam, hogy az ex folyamatosan kezdi ellenem hangolni a gyerekeket. Ha például nálam voltak és valamelyik gyerekkel konfliktusom volt, mert nem akart például mosakodni vagy fogat mosni, akkor felhívták az exet, hogy itt nem jó. Erre a válasz az volt, hogy gyere haza akkor rögvest és anyuka nagyon szeret téged.
Hosszú évekig az exemnek én voltam a mintaapuka, majd hirtelen én lettem a legrosszabb. Jártunk pszichológushoz is a gyerekekkel, úgy hogy én is minden alkalommal ott voltam, bár ennek az ex nem igazán örült. Amikor egyszer egyedül tudtam lenni a szakemberrel, akkor egy óvatos kijelentést tett felém, miszerint látja, hogy nem velem van a baj és hogy segítsek konstruktív módon az exnek, mert akkor mindenkinek sokkal jobb lesz. Én így is próbálok tenni, azonban nehéz úgy, hogy otthon folyamatosan engem szapul és lehetetlenít el a gyerekek előtt. Ez ellen csak úgy tudok tenni, hogy minél többet vagyok a gyerekekkel a láthatások ideje alatt és minél többet foglalkozom velük. Én az exemet sosem szidom előttük – bár bevallom lenne miért -.
Szóval, mint látható az enyém is egy sors, ami különbözik a többiekétől, viszont közös benne a gyerek…
Sajnos vannak olyan anyukák is akik a gyermeket sírásra kisebb depresszióba is kergetik az apjuk ellen neveléssel!
Jelen esetemben a 9 éves fiam nem mert apának nevezni amikor nálam volt és telefonon beszélt az anyjával!!
Mikor tudattam vele finoman, hogy miért teszi ezt keservesen kifakadt, zokogott!!
Anya megszid ha apának hívlak!!!
Korábban telefonon viszont mondta, hogy ő is szeret….ezért is szidták!!!!!!!!!
A tiszta szívéből áradó szeretet minősítése, bűnné titulálása hogyan fog egy gyerek felnőttkori életében szerepet játszani?Minden párját otthagyja majd ki iránt érez valamit??
Durjas,
Tudnánk valahogy privátban beszélni?
P.
Sziasztok, valóban jó gondolataim vannak, amelyek a gyakorlatban kivitelezhetőek, de ezek inkább gondolatébresztőnek jók, megoldásnak kevés. Mindenkinek a saját egyéniségére kell szabni, azon technikákat, amelyekkel a célját el tudja érni. Ehhez először önmagunkkal kell tisztában lenni és utána tudunk a gyermekünknek segíteni. Személyfüggő, hogy kinek mennyi idő. Azzal egyetértek, hogy a fizikai bántalmazás nem lehet megoldása egy ügynek sem, illetve azonnal ki kell emelni a gyermeket az ilyen környezetből. Azonnal! A magyar hatóságok csak akkor hatékonyak, ha folyamatosan “zaklatjuk őket”. Még a legapróbb dolgot is jelezni kell, ami esetleg nem fontos. Késztetni kell őket, hogy foglalkozzanak az üggyel és mindig van valaki fölött valaki. Ez arra jó, hogy nem az alkalmatlan ügyintézőre leszünk dühösek, hanem máris megyünk jogorvoslatért, vagy ügyintéző cserére.
A topicon gondolkoztam, mert valóban elég elavultak a korábbiak. Ezt a cikket is egy ismerősöm ajánlotta, friss mostani nem nagyon van.
Én is most tapasztalok ki sok mindent, de elég lassan haladok, ám sikeresnek és teljesnek mondhatom, hogy meg lehet dönteni a “hatalmat”, csak kitartás kell hozzá:9
P. természetesen feljelentés megvolt, a nyomozó hatóság behívott minket, és megmondták: két felnőtt szava áll a 14 évesemével szemben.nem lett belőle semmi, bár mindenki mondta, hogy ne adjam fel. gyerekemmel megbeszéltem, ő nem akarta akkor folytatni. mondtam, ha nagykorú leszel, megtehetjük a perújrafelvételt. főleg, hogy azóta az egyik bántalmazó meghalt. isten nem ver bottal. engem ne sajnálj, max a fiamat, ő él úgy, hogy tudja, fél kg fémet cipel a derekában, és bukta a választott hivatását is 🙁 de azért köszönöm.
Sziasztok!
Nyeltem párat a dologra, és visszanéztem.
Egyetértek Durjassal, bár had jegyezzem meg, már megint személyeskedünk, mindjárt a második mondatban. Konkrétan ezzel nem értek egyet. Elolvastam a kommentjeiteket, és az az egy jött le, h a véleményeitek egymásnak feszülnek, és nem hallgatjátok meg egymást. Igen, vannak fájtdalmak az apukák és anyukák oldalán is. Ismerek apukát, akit ugyan úgy támogatok tiszta szívemből a harcában, ahogyan azt az ismerős lányt, aki lila foltokkal járt le a térre a gyerekével. Ezek nem olyan dolgok, amit néhány mondat alapján meg lehet ítélni, azt hiszem, h senkinek nincs joga osztani bárkit.
Ismeritek azt a mondást, h míg nem jársz a másik cipőjében…?
Nos, igyekszem segíteni magam körül mindenkinek, akinek tudok és lehet. Sokszor mondanám elsőre, h nem értek egyet, és miért csinál vagy nem csinál az illető bármit…de nem teszem, mert nem segít…ha leülünk, és figyelünk a többiekre, meghallgatjuk őket, szerintem előrébb visz.
Mit szóltok ahhoz, ha mondjuk fogjátok magatokat, és elkezdtek beszélgetni egymással. Nem egymásra licitálni, hanem mesélni előítélet nélkül. Mindenki, aki eddig hozzászólt! Csak üljetek le és hallgassátok meg egymást! Lehet, h segít. Olyasmik derülnek ki egy egy beszélgetés során, amire az ember nem is gondol. De ez nem megy indulatokkal. Nehéz nélküle, de a kedvemért, 1 napra tegyétek félre!
Még valami, Durjasnak. Nem tudom mivel foglalkozol, de vagy nagyon érintett vagy, vagy ha nem, és nem ezen a területen tevékenykedsz, lehet, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni a dologgal, akár moderátorként. Lenne haszna, azt hiszem. Sok ember vár segítségre, mert elakad a sűrűben.
Szép estét!
Köszönöm!
Niki! Nem kell elhagyni az oldalt és nem kell félni kinyitni sem egy cikket.
Hidd el ezek nagyon tanulságos oldalak.Itt sok-sok anyuka talán tükörbe is
néz./ vagy nézhetne/.
Azért valljuk be,vannak olyan anyukák akik csak azért is meg szeretnék
mutatni,pedig az apákra legalább olyan nagy szüksége van
a gyermeknek.Miért nem tud a két fél normálisan hozzáállni?Igen,egyetértek
aszal,terápiára kell küldeni a saját költségén,azt aki nem tud a másik féllel megfelelően kommunikálni.A bosszú nagyon rossz tanácsadó.
Durjas,
mélyen egyetértek minden mondatoddal.
P.
Jmem,
ha igaz, amit leírsz (és miért ne lenne az), akkor tisztellek és sajnállak. AZ én véleményem is az, hogy ha bizonyított a bántalmazást, akkor AZONNAL lépni kell a gyerekek érdekében, és ha megtagadni nem is lehet a láthatást, akkor azt felügyelet mellett kell(ene) megoldani. De azt hiszem, hogy az általad leírt eset már büntetőjogi kategória kellett hogy legyen, nem?
Egy dolog csak a kommunikációhoz: szerintem soha sem szabad feladni azt a szándékot, hogy jó irányba terelhessük a dolgokat, még akkor sem, ha a másik oldal ezt (még) nem látta be.
P.
Sziasztok!
Niki posztolására reagálnék:
Szerintem összekeveri a megjelent cikket saját egyedi fájdalmával. A cikk azon bizonyos női szereplőit emeli ki, akik bármit elkövetnek azért, csakhogy személyes sérelmeiket azon apákon éljék ki, akik apai szeretetüket szeretnék gyakorolni. Azok az apák, akik isznak, vagy agresszívak stb. nem érinti ez a cikk, hiszen kimondottan arról az apákról szól, akik akarnak tenni gyermekükért és azokról az anyákról, akik ezt megakadályozni szeretnék. lehet, hogy ez a cikk, régi sebeket szakít fel, de egy demokratikus jogállamban nagyon is fontos a nyitottság, a véleményformálás. Így, ha egy vélemény vagy cikk számunkra nem fontos vagy nem értünk vele egyet, az sem probléma. Megírhatjuk azt is, ha nem értünk vele egyet, és pont ezek a vélemények fogják (részben) a cikk tartalmát társadalmi képpé formálni. Azt a fajta kategorizálást, hogy kik olvashatnak cikkeket, vagy kik szólhatnak hozzá, szerintem felesleges ecsetelni, mert leginkább a gyerekek véleménye lenne a legaktuálisabb, “legobjektívabbak”, hogy ők hogyan élik meg ezeket a kapcsolattartásokat. Ilyet nem lehet gyakran vagy egyáltalán olvasni:(
Nem a nők földbedöngölése a cél és nem is a nők lejáratása, hanem azoknak a nőknek a bemutatása (“korrigálása”), akik feleslegesen akadályozzák a kapcsolattartást, mert saját félelmeiket, dühüket ezen keresztül próbálják levezetni. Ezek a nők kihasználják helyzeti előnyüket, majd magukat beállítva “tulajdonosnak” képzelik magukat. Az apák egyetlen lehetséges lehetőségük, amennyiben kitartóan küzdenek szeretett gyerekükért, a demokratikus joguk gyakorlása. Ez idő és pénz és energia, de ha másképpen nem megy, akkor így kell “végrehajtatni”. A gyerek irányába egyetlen dolgot szabad adni: “Szeretni kell a gyereket.” A többi dolog teljesen felesleges és lényegtelen. Emberek vagyunk mindannyian, jogunk van tévedni, hibázni és ezekből a tévedésekből levonni a megfelelő következtetéseket, és nem elkövetni újra így már nem is emberek leszünk, hanem “felnőttek”. Csak akkor nyugodhatunk meg, hogy nem sikerült, ha minden lehetőséget, ami tudomásunkra jutott megtettünk, kipróbáltunk. Ebbe akár strasbourgi bíróság is beletartozik. Ha ennek ellenére nem sikerül, akkor mondhatom: “hogy ember vagyok, de minden tőlem telhetőt megtettem és teljes energiabedobással, ennél többet már nem tehetek.” Csak ha valaki lelkiismeretesen mindent megtesz, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy ennek ne legyen foganatja.
Azok a nők, akik ennek ellenére tovább “mérgezik a gyermekük lelkét”, azokat egy pszichoterápiára kötelezném, aminek időtartama legalább fél év. (nem bírságolnám, hanem a terápia költségét fizettetném meg vele.) a “sikertelen terápiát” megismételtetném, és utána gyermek elhelyezés megváltoztatását kezdeményezném. Teljesen felesleges bírságoltatni valakit, mert az csak egy passzív eszköz és bár lehet kifizeti a szülő a bírságot az a sérelem továbbra is a “megmarad”, amit ezután burkoltabb formában ad tovább a gyereknek. Az az anya, aki a gyerek szükségéleteit kiválóan ellátja, illetve a gyermeknek megad “mindent”, szinte kiváló anyuka címre pályázhatna, de ellenzi a a kapcsolattartást, az az anya olyan “játszmát” folytat a gyerekkel, amely a gyerek életére egyértelműen káros hatással van. Csak mivel ennek “látható jelei” a nem azonnal mutatkoznak, ezért az anyukák meg vannak róla győződve, hogy tényleg ők akarják a gyereknek a legjobbat. Ha megvizsgálnánk ezen anyukák családi hátterét, kemény szó, de egyértelmű: “mérgezés”. (Ez az anyuka is egy megmérgezett gyerek)
Azért az anyukákat veszem elsősorban, mert az ők gyakorolják (hibásan) a “tulajdonjog” fogalmát leggyakrabban.
Csak az a baj,hogy van olyan apuka akinek eszébe nem jutott amikor az anyuka elköltözött tőle,gyermekével együtt,hogy Ő szeretné a gyermeket.Sőt,segített a költözésben.
Amikor több év után anyuka megismerkedett egy másik férfival,attól kezdve harcol a gyermekéért.Most Ő szeretne anyukából vasárnapit csinálni.Csupán bosszúból!
Ezek emberi tulajdonságok,és nem a gyermek érdekét szolgálják.Itt kellene a bíróságnak átlátni a helyzetet.Bezzeg az Ő új fiatal párja,az nem számít,nevelné a más gyermekét!..meddig és hogyan?Egy anyukától nem szabad elvenni,ha mindenben megfelel mint anya!:)Ráadásul csüng az anyja nyakán,amikor vele van.3 nap után ki van éhezve az anyai ölelésre.
Durja, én nagyon sok olyan apával találkoztam, köztük a gyerekeim apjaival is, akiknek akkor sem kellene állandóra a gyerek, ha a bíróság oda ítélte volna az elhelyezést. kisebb fiam apjának felajánlottam, amikor tettlegességet ígért velem szemben, ha nem javul a gyerek tanulmánya(mellesleg: figyelemhiányos, iskolaéretlenül került suliba, igaz, 7 évesen, sajnos, enm hallgattam a megérzésemre, ovi, nevtan engedte). ajánlottam, cseréljünk, leszek én hétvégi anyuka, ő meg tanuljon vele hétközben. mit kaptam: azt ő nem tudja megoldani. ja, csak fikázni tud. na, azóta mélyen csendben van, és nem szól bele a suli-dolgokba.
személy szerint kb. 2 apát ismerek, aki megoldaná a gyermekét napi 24 órában, na, az szemétség, hogy ők sem kapták meg az elhelyezést 🙁 igen, vannak jó apák, ezt senki nem vonta kétségbe, és igen, meg kéne kérdezni az oktatási intézményt, orvost, védőnőt, hogy kit látnak többet a gyerekkel…de as legtöbb esetben az apa nem is kéri, hogy nála legyen elhelyezve a gyerek.
P. az éáltalam írt esetekben szakorvosi lelet volt a molesztálásról. sajnos, a bíróság és a gyámhiv. engedte az apa láthatását, olyan apáét, aki a 10 éves gyerekét erőszakolta meg. szerinted? igen, lehet, egyoldalúan gondolkozom, mert a hozzánk fordulók 90%-a anya és leleteket tud mutatni. az apákat, az igazi, normális apákat én is sajnálom, nekik is segítünk, ha tudunk. és elítélem azokat, akik a normális apáktól csak a pénzt akarják. és akkor most elmondom: a nagyom apjától havi 20 ezer ft-t kap a fiam, mert már vagy 3 éve ő rendelkezik a td-jával. a kicsi után semmit, mert nincs jövedelme az apjának. mégsem tiltom a láthatást, sőt…nem vagyok én sem hibátlan, és biztos fogok még hibákat elkövetni a gyereknevelés terén is. de rám senki enm mondhatja, hogy nem próbálok a helyzetemből minél több jót kihozni. szerintem a válás is, és az utána történő kommunikáció is kettő emberen múlik. én úgy érzem, mindent megtettem, legjobb tudásom szerint.
Sziasztok!
Nem fogom leírni a történetem, felesleges. Nem fogom leírni a véleményem sem, mert az is feleslege. Azok történetét sem, akik szintén érintettek, mert senki sem ítélhet meg, pláne látatlanul egy embert vagy helyzetet, borzalmasan etikátlan és ostoba dolog lenne.
Egyetlen dolgot szeretnék csupán jelezni.
Ez itt, ha nem tévedek, a Nők Lapja Café…Nőkről, nőknek, meg annak, akit még érdekel, de főleg nőkről beszélünk.
Hogy kerülhet ki egy cikk ide, ami azon túl, hogy iszonyú egyoldalú, bár a maga nemében obktív, de a másik oldal bemutatása nélkül,ami kapcsán 1 napja ezen a főleg nőknek szóló oldalon, nőket döngölnek vadidegenek földbe írásban.
Mélyen elgondolkodtam rajta, hogy elhagyom az oldalt egy életre.
Nem azért, mert nem tetszik az igazság, félreértés ne essék, hanem mert ide azt hiszem nagyon sokan épp azért járunk, mert megnyugvást, pihenést nyúlt és nem gyomorgörcsöt okoz.
Ha innentől félve nyitok ki egy cikket a címe alapján, akkor nem éri meg maradni.
Köszönöm szépen!
Tisztelt Szülők! A gyermekelhelyezést az anyukák kiharcolják, vagy automatikusan “kimentik” a kapcsolatból. Elszakítják az apától. Ez az eldurvult helyzetet nehezen lehet kezelni, mert míg az apukák többsége nem akarja elszakítani a gyereket az anyjától, addig az anya mindent elkövet, hogy “uralja” a gyermek fölötti “jogviszonyt” Az anyuka elköveti azt a hibát, hogy a tartásdíjért veri az asztalt, de a kapcsolattartást megpróbálja kijátszani. A gyámhivatalnál be kell tartatni az ügyintézési időt, illetve ha késnek, akkor ombudsman. Végső soron, ha ez sem hatékony, akkor strasbourgi emberjogi bírósághoz (itt már jár a kártérítés) kell fordulni, mert a Mo-on belül nem lehet megoldani ezt az ügyet, akkor külföldön hatékonyabbak. Érdemes a rendőrséget kirángatni a kapcsolattartás elmaradása esetén, mert a jelentésük jó bizonyíték. Ki fognak jönni, szerintem nem mernek kockáztatni (hátha történik valami) Ha az anyukák nem segítőkészek a gyerek “kapcsolattartásában” akkor érdemes az oktatási közintézményekhez fordulni, ők is szívesen tájékoztatnak a megfelelő, korrekt információkról. Az anyuka ne akkor legyen “anyatigris” , amikor az apukát fikázni kell, hanem szedje össze azokat a gondolatokat, amelyek segítik a kapcsolattartást. Ne azt mondja az anyuka, hogy mit ne csináljanak, hanem azt, hogy mi az amitől mindketten jól érzik magukat. Bár drasztikus lehet az a megoldás, hogy a hivatalokon keresztül kell megoldani az esetet, de mindenképpen fontos, hogy a hivatalok előtti küzdelem nem elhanyagolható és egy olyan szükséges rossz, amit az apukák ügyesen használjanak is ki, mert amíg az anyuka ” neveli” a gyermeket, addig az apukák szorgalmasan levelezzenek a hivatalokkal. Ha az apuka, nem árt a gyermeknek, akkor a”kitartó” munka meghozza a gyümölcsét, mert a legjobb tükör a gyermek mosolya lesz és ezt egy kitartó apukától, egy “elkeseredett” anya nem tudja elvenni.
Azok az anyák, akik elkeseredettségükben a gyermekük lelkén “bosszulják” meg sérelmeiket, azok elgondolkozhatnak, hogy valójában ki okoz kárt a gyereknek. Valószínű, hogy ezen anyukák szüleiben is jó nagy “defekt” volt.
Ajjaj!
Dehogy nincs szükség az apára,van! Minden normális apa megérdemli,hogy akkor lássa gyermekét amikor akarja.De lássuk be,kell egy OTTHON!
A többi már megegyezés és intelligencia kérdése.
Jmem,
Azt gondolom, hogy nőként nagyon egyoldalúan ítélsz és általánosítasz. Egyetértek azzal, hogy ha valóban sérelem éri a gyereket, akkor ott lépni kell, méghozzá AZONNAL! Ebben sajnos tényleg lassú a rendszer. De az is elhangzott itt már többször, hogy minden 2 emberen múlik… igen, a gyereked műtétje és a kikényszerített láthatás is. Az egyoldalúságod már abból is látszik, hogy csak anyukáknak kínálsz segítséget. Miért? Alaptalan vádaskodásról még nem hallottál? Arról, hogy egy tisztességes apát molesztálás vádjával ártatlanul meghurcol anyuka csak azért, mert tönkrement a házasságuk?! Tényleg azt gondolod, hogy egy gyereknek nincs szüksége az apjára, csak a pénzére?!
P.
Na végre,valaki mégiscsak egyetért velem.
Senki nem tesz semmit,amíg tragédia nem történik!A bíró dolga nem az lenne,hogy hozzon valamilyen döntést ???és ne rángassák a gyermeket ide-oda.
Az ügyvéd miért nem csap az asztalra?
a gyámhivatal nem nézi a gyereket. a bíróság sem. a törvényt nézik. az én gyerekem majdnem belerokkant egy kikényszerített láthatásba(gerincműtét 14 évesen). én azóta a megérzéseimre és a gyerekemre hallgatok csak. és köszönöm a gyhiv-nak is, hogy a gyerekem nem lehet az, ami szeretett volna lenni…azóta én igenis segítek az anyukáknak, akik félnek odaadni a gyereküket(bőven van, hogy okkal…pl. molesztálás-és a gyhiv. nem tesz semmit-egyesületünk többszáz esetet tart nyilván.).
Aha,értem…..akkor tépjük szét a kicsi gyermeket,aki nem tehet semmiről.
Én csak az állandóságot hangsúlyoztam volna.Szerintem meg lehet egyezni,akkor viszi apuka,amikor akarja,csak aludni vigye haza,hogy legyen a gyermeknek 1 otthona legalább.Vagy viheti apuka is,ha nem méltó az anyuka rá./szerintem/
De úgy látom elbeszéltünk egymás mellett.
És mi van abban, az esetben, ha anyuka dobbant és apuka gondolta volna inkább komolyabban azt a holtomiglant, holtodiglant? Nem mindig az apukák a szemét felek, akik inkább lépnek valami okból. De még egy válás se jogosít fel egy durcás ex feleséget se arra, hogy hatalmi játékot űzzön a gyerekével hogy lehetne galád aput minél jobban megszívatni.
Olyan nem fordulhat elő,hogy időközben jön valami bibi,vagy valaki????
Akkor mit tehet az anyuka?..vonja vissza a légyottot?…jól megnézte,átgondolta,holtomiglan gondolta…..,de kettőn áll a vásár!
Szerintem meg anyukának időben meg kell néznie magának azt a pasast, akinek gyereket szül. Jó esetben egyetért a két szülő, és közös az értékrendjük.
Akkor jól jön a pasas, ha ketyeg a biológiai óra, és kell agyerek, ugye? Hát kéremszépen tessék jól körülnézni, kivel bújnak egy ágyba!!!!!
Ha fontos lenne a szakemberek számára a gyermek,tennének valamit.
Sajnos a tapasztalatom mást mutat.Fele-fele arányban egyeztek meg a szülők,de amikor iskolás lett a gyermek, kiderült nem tartható ez a megállapodás.
A fejlődő gyereknek állandóságra lenne szüksége,de rángatva van 2-3 napos váltásban.
Ugyan kinek jó ez??????/másfél éve húzódik a per/….már ideiglenes elhelyezésnek kellett volna lennie,de nincs!
Sajnos a bíróság semmit nem mérlegel!Ők csak dolgozgatnak és húzzák az időt.
Az ügyvédek meg szépen elrakják a pénzt,és közben alig-alig történik valami.
Csak a filmekben látni,hogy harcolnak valami elnyeréséért.
A való világ egészen más!Sok kezdő,gyakorlatlan bíró nem képes döntést hozni.
Két tárgyalás között 5 hónap is eltelik!
…. én azt gondolom, hogy szégyellheti magát az az anyuka, aki elhiszi magáról, hogy csak és kizárólag ő lehet ez egyetlen és egyedüli lény a Földön, aki képes a gyermekét nevelni, és elhiszi magáról, valamint elhiteti mindenkivel, hogy ő tökéletes szülő, az apa pedig csak és kizárólag a rosszat képviseli! Véleményem szerint a helyzet szinte sohasem ennyire fekete-fehér. A poszt sem azt mondja, hogy az arra alkalmatlan távol élő szülő esetében ne próbálja meg korlátozni a láthatást a nevelő szülő (hiszen léteznek tényleg alkalmatlan szülők), de azt ne ÖNBÍRÁSKODÁSSAL tegye, hanem szakember, illetve megfelelő illetékes szervek bevonásával érje el!
Family, az ügyvédek (a JÓ ügyvédek!), a gyámhatóság és gyámhivatal valamint a bíróságok a jogot követik, és alapvetően a gyerekek érdekeit tekintik a szülők vélt vagy valós érdekeinél feljebb valónak. És ez szerintem így helyes. DE egyetlen nevelő szülőnek (többségében anyának) sincs joga ahhoz, hogy önhatalmúan döntse el, hogy az apa (többségében a volt férj) hirtelen alkalmatlanná és érdemtelenné vált arra, hogy láthassa a gyerekeit. Ugye ezt te sem így gondoltad?!
A konkrét példáidról:
A Sikoly 1-2-3-mal még egyet is értek, azt tényleg ne nézze a gyerek (bizonyos kor alatt, és főleg ne egyedül) 🙂
De mi is a baj a szomszéddal? Anyukának szabad, ha le kell ugrani boltba/fodrászhoz/dolgozni/lakógyűlésre vagy bárhova, de apukának ez már tilos???!!
A játszóházban felejtés: szerinted a mai világban ez annyira elképzelhetetlen eset? Hogy például valakit olyan hatás ért napközben (munkahely, vagy bármi más), amitől hirtelen rövidzárlat lesz? Az általam ismert játszóházakban elkérik a szülő telefonszámát, tehát az “ottfelejtés” jó eséllyel kb. fél órára korlátozódik. Ez anyukákkal még sohasem fordult elő, szerinted??!
Persze indoknak ezek jól hangzanak, pedig a gyerekek többsége ezen vigyorogva lép túl, és örül annak, hogy az egész játszóház az övé volt egy fél órára :)))
Szóval anyukák: csak lazábban kéne kezelni a dolgokat, és néha egy kis önkritika sem ártana! És itt nem a gyermekeiket bántalmazó, alkoholista, tényleg alkalmatlan apákról beszélek, kéretik nem összekeverni a dolgokat, és értelmezni azt, amit leírtam!
P.
Én azt gondolom, hogy szégyelheti magát az az ügyvéd aki az anyának azt tanácsolja, hogy “ne a józan paraszti észre hallgasson”, hanem adja oda a gyereket annak az apának, aki őt a játszóházban felejti, a Sikoly3-at nézeti vele és lepasszolja a szomszédnak. És az a bíróság is szégyelje magát aki mindehhez asszisztál.