Tartásdíj – hogyan fizessünk kevesebbet?

A tartásdíjat – attól függően, hogy mikor dobta be a törölközőt a házasság – akár 20-24 évig is fizetni kell. Sokan elmulasztják ennek a körülménynek a figyelembe vételét, és megállapodáskor csak pár évre előre gondolkodnak.  Amikor pedig olyan helyzetbe kerülnek, hogy nem tudják megfizetni a vállalt összeget, és a gyermekeik anyjával épp nem ’kompromisszumkész’ a kapcsolatuk, akkor marad a per.

A  tartásdíj mértékének csökkentése iránti perek  a leginkább bizonytalan kimenetelű eljárások, egész egyszerűen azért, mert a családjogi törvény minden egyéb körülmény elé helyezi a gyermek érdekét, a tartásdíj összegének csökkentése pedig ezzel ellentétes. Tehát nem csak az édesanya vérmes ügyvédjével, hanem a legalapvetőbb családjogi elvvel áll szemben a frissen munkanélküli apuka.

Péter egy bankban volt középvezető, kiemelkedő jövedelemmel rendelkezett. Amikor menthetetlen lett a házasságuk, ott hagyott mindent Évának és a két gyermekének –  a házat, a bútorokat, a kocsit. Gyermekenként 150.000.-Ft tartásdíj fizetését vállalta, ami több volt, mint amennyit a jogszabály alapján fizetnie kellett volna, de azt akarta ne szenvedjenek hiányt semmiben.

Aztán jött „A” válság, és Péter sok más banki szakemberrel együtt az utcára került. Számtalan végzettsége, kiemelkedő hazai és nemzetközi munkatapasztalata miatt mindenhonnan elküldték arra hivatkozva, hogy túlképzett. Fél év munkanélküliség után már minden fajta munkával próbálkozott, az önéletrajzából kihagyta a legtöbb iskolát és munkatapasztalatot, de így sem vették fel sehová még pénztárosnak sem.

Mindeközben Éva teljesen elzárkózott az egyezkedéstől, nem ment bele, hogy Péter egy időre kevesebb tartásdíjat adjon. Magyarázata az volt, hogy Péter fizessen a megtakarításaiból. Éva már úgy alakította az életét, hogy a havi 300.000.-Ft tartásdíjnak megvolt a helye – magániskola, babysitter, nyelvtanár, befizetett síelés … stb. Emellett egy hitel törlesztő részleteit is fizetnie kell, mert időközben vett  egy nyaralót a Balaton mellett. Ha nem kapja Pétertől a tartásdíjat, akkor felborult a költségvetés.

Péternek azonban nem volt sok pénze a bankban, hisz a fizetésének több mint a fele a tartásdíjra ment, a fennmaradó 250.000.-Ft-ból pedig fizetnie kellett a lakásbérleti díjat, így nem marad túl sok megtakarítani való havonta.

Mivel 2 hónap után nem tudott fizetni csak 50-50.000.-Ft-ot, Éva elindította a végrehajtást, így Péter megélhetését biztosító kevéske megtakarítását is zárolták. A bérelt lakásból kirakták, kénytelen volt hazaköltözni a szüleihez vidékre, ahonnan még nehezebb volt munkát találnia.

Más választása nem lévén, elindította a tartásdíj csökkentése iránti pert, ahol meglepetésére újabb falakba ütközött. Az első tárgyaláson nem csökkentették a tartásdíj mértékét ideiglenes intézkedéssel, mert nem volt megalapozott, hogy a jövedelmi viszonyaiban történt változás az tartós. Sőt a bíróság álláspontja szerint ha ilyen magas bért el tudott érni, akkor ez tőle a jövőben is elvárható. Hozzátartozik a történethez, hogy Péter tulajdonában volt még pár telekingatlan ami még régen került a nevére a szülei révén. Tehát volt vagyona, amit vagy értékesíthetett, vagy hitelt vehetett fel rá, hogy fizesse a tartásdíjat.

A 1,5 évig tartó per jogerős eredménye, hogy Péter fizetési kötelezettségét lecsökkentették 60-60.000.-Ft-ra, amit a semmiből továbbra sem tud fizetni, így valamennyi vagyontárgya végrehajtás elé néz, és egyelőre megjósolhatatlan mikor tud anyagilag talpra állni a folyamatosan növekvő hátralék mellett.

Ha valaki a korábban megállapított tartásdíjat már nem tudja fizetni mindenképp meg kell próbálni egyezséget kötni a másik féllel, mert sokkal nagyobb a mozgásterünk, míg a bíróság kezét kötik a jogszabályok. Egyezség esetén viszont tényleg az aktuális életviszonyoknak megfelelő megoldás születhet, pl.: nem fizet az apuka semmit, de ha sikerült eladnia a gépkocsiját, akkor kamatostul törleszti a hátralékot.  A legfontosabb pedig az, hogy az egyezség gyors megoldást hoz, ha rosszabbul is járunk, mint amire a bíróságtól számítunk, akkor is megéri, hogy nincs kitéve a vagyonunk egy végrehajtási eljárásnak amíg az évek alatt új határozat születik.

Ha nincs egyezség, akkor egy sikeres keresethez az alábbiak kellenek:

1. Pontosan össze kell írni, hogy a tartásdíj megállapításakor milyenek voltak a jövedelmi viszonyaink és most miért kevesebb a jövedelmünk. Ha megszűnt a munkaviszony, igazolni kell, hogy felmondtak nekünk. A közös megegyezés, vagy ha mi mondtunk fel azt jelenti, hogy a mi hibánkból szűnt meg a rendszeres bevétel, így jó eséllyel nem csökkentik a tartásdíj fizetési kötelezettségünket. Ha nem munkaviszonyban álltunk, akkor szintén igazolni kell, hogy nekünk nem felróható a jövedelem csökkenése vagy megszűnése.

2. A tartásdíj alapja lehet a vagyon is, így pontosan ki kell munkálni, milyen volt a vagyoni helyzetünk a tartásdíj megállapításakor, és ehhez képest most milyen vagyontárgyakkal rendelkezünk. Ha a vagyonunk gyarapodott, sajnos jó eséllyel számíthatunk rá, hogy elveszítjük a pert. Természetesen a vagyontárgyak forgalomképessége is számít, de gyakran nehéz bebizonyítani mi az ami valóban pénzzé tehető, és mi az ami csak akkora veszteség árán ami már nem éri meg.

3. Ha sikerült bizonyítani mind a jövedelmünket érintő változást, mind azt, hogy nincs olyan vagyontárgy, amely fedezete lehetne a tartásdíjnak, akkor alaposan alá kell támasztanunk, hogy ezek a változások  jelentősek és tartósak! Az, hogy mi minősül jelentősnek nagyon szubjektív, komoly érvrendszert kell mögötte felsorakoztatni, és azt sem egyszerű bizonyítani, hogy pl. a munkanélküliségünk azt tartós lesz – hacsak nem egy baleset miatt lett valaki munkaképtelen. A tartósságot leggyakrabban a per során kb 1 év múlva deklarálják, ami nagyon hátrányos, ha a megváltozott jövedelmi viszonyok ellenére 1 évig változatlan tartásdíjat kell biztosítani…

4. Amennyiben a tartásdíj összege a felek egyezségén alapult, az egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított 2 éven belül a bíróságtól csak  két esetben lehet kérni:

–        ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja – a tartásdíj csökkentése soha nem tartozik ide

–     vagy ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti. A súlyos érdeksérelem megint nagyon szubjektív, és ott áll vele szemben az az elv, hogy az apuka saját alapvető szükségletei terhére is köteles tartani a gyerekét – vagyis akkor is fizetnie kell, ha neki nem marad elegendő a megélhetésére.

Csak példálózó jelleggel néhány körülmény ami miatt jó eséllyel nem csökkentik a tartásdíj összegét:

–        az év végi prémium elmaradt

–        10%-os fizetés csökkentés

–        munkahelyi telefon, gépkocsi megvonása

–        hitel-törlesztő részletek emelkedése

–        a gazdasági körülményekben időközben bekövetkezett negatív változás, emiatt nehezebb megélhetés

–        új feleség, aki nem dolgozik

–        tartásra szoruló szülők

–        új gyermek / csak 3. gyermektől csökkentenek /

–        a gyermek már nem jár edzésre, nyelvtanfolyamra…stb., csökkentek a kiadásai

Mindenki eldöntheti, hogy ezek után bevállalna-e egy magas tartásdíjat?

Sajnos a rendszer indokolatlan kockázatot rak azokra az édesapákra, akik erőn felüli kötelezettséget vállalnak a gyermekeik támogatására. Ha nehéz helyzetbe kerülnek, és a megoldásban a gyermekeik édesanyja nem partner, akkor akár végleg tönkre teheti őket, ha a vállalhatatlan tartásdíjat kell megfizetni a gyermekek nagykorúságáig illetve az első szükséges  felsőfokú nappali képzés végéig.

Dr. Illés Blanka ügyvéd