Épp úgy, ahogy az ember boldogtalan, ha nincs előtte cél amiért dolgozhat, szerintem egy párkapcsolat is megrokkan, ha céltalan. Tipikus eset, amikor kirepülnek a gyerekek, és a szüleik szinte rögtön elválnak. Én magam soha nem tudtam megérteni, hogy ha már egyszer túl vannak az élet zökkenőin, – pályakezdés, első lakás, első gyerek, első bárányhimlő… – végre az összes gyerek elköltözött és a kutya is megdöglött, /ahogy a vicc mondja/ akkor mi akadályozza meg őket abban, hogy gondtalanul élvezzék együtt az életet? Érdekes módon a hozzám fordulók egy részét le tudom beszélni a válásról: „Ha 30 éven át elviselte, hogy a földre dobja a zoknit, lábosból eszi a levest és csak sportcsatorna van a tv-n, akkor a maradék időre akár meg is tarthatná.” Ám a többség hajthatatlan. „Végre élni szeretnék” – ez a magyarázatuk.
Volt több olyan esetem is, ahol súlyos betegséggel, vagy testi fogyatékossággal született gyermekek életének első évei emberfeletti erőfeszítéseket követeltek meg a szüleiktől. Ők pedig komolyan véve a jóban-rosszban fogadalmat, töretlenül kiálltak egymás mellet. Amint viszont jóra fordult a gyermek sorsa, túl voltak az utolsó műtéten, meggyógyult a lurkó, vagy végre elérte az iskolás kort, és szépen helyt állt – tehát amint véget ért a készenléti állapot, a kapcsolat kiüresedett, és jött a válóper.
MI ENNEK AZ OKA?
Gondolhatnánk azt, hogy nem elég hálásak a sorsnak. Vagy belefáradtak a küzdelembe, és most már nincs erejük egymásra. Én azt hiszem, ha egy pár életét egy közös célért való küzdelem tölti ki – és nincs benne más – akkor a cél elérésével űr támad. Ezt vagy be tudja tölteni egy új cél, vagy a feleknek újra meg kell tanulniuk egymás mellett élni. Ahogy az életünk, úgy a személyiségünk is folyamatosan változik. Egy pár vagy képes arra, hogy újra és újra megismerje a másikat és az új embert megtanulja szeretni, vagy nem fog működni.
Biztosan Ti is átéltétek a felismerést: „Nem azzal az emberrel élek együtt 10 év után, mint akihez hozzámentem / akit elvettem.” Remélem a következő gondolat pedig ez volt: „… de azért így is szeretem 🙂 ” Sajnálom a Rakonczay házaspárt, de ahogy az elválást barátsággal és méltósággal intézik, az pont úgy példaértékű, mint a sportteljesítményük.
Dr. Illés Blanka