Sokan ismeritek azt, amikor a gyermek nyűgös, sír, visít, vagy inkább megbetegszik, csak ne kelljen hétvégén az apához menni láthatásra. Ami persze érthető, hiszen a gyerkőc beszámolói szerint nem csinál ott mást mint „ne zavard apádat üzemmódban” igyekszik meghúzódni a sarokban.
Emese két éve vált el, mert élete párja, Laci, megtalálta a ”mert én megérdemlem” szerelmet egy szőkébb és kipihentebb verziónál. A fél évig tartó drámaidőszak után megnyugodtak a kedélyek – na nem Laci miatt, hanem mert Emese belenyugodott a megváltoztathatatlanba, és a gyermekei érdekében engedett, hogy békésen elválhassanak. Az alku része volt a közös szülői felügyeleti jog, amit Laci úgy képzelt, hogy ezentúl is rövid pórázon tartja a régi családját, csak a kötelezettségekből kell kevésbé kivennie a részét.
Korlátlanul jött ment a gyermekek életében, persze véletlenül sem akkor, amikor a gyermekek vagy Emese igényelték volna a segítséget, hanem akkor amikor épp a munkája engedte. Ebben mondjuk nem változott a helyzet a válás előtti időszakhoz képest…
Csak hogy Emesének nem arra lett volna szüksége, hogy a váratlanul betoppanó Laci „menjünk a Mc Dolands-ba” felkiáltással elrángassa a gyerkőcöket a mateklecke felől, hanem például arra, hogy Laci tanulja meg velük a leckét, vigye-hozza őket edzésről, netán tanítgassa őket rendszeresen angolul, mert a magántanárra valót nem fedezi a tartásdíj.
Emesének egyre jobban elege lett belőle, hogy egyedül nevel két gyermeket, sokkal rosszabb anyagi körülmények között, mint az együttélés alatt, és Laci csak rátesz egy lapáttal a gondjaira, azon a címen, hogy „Jó apa vagyok!!!”.
A gyermekek – anélkül hogy valaha egy rossz szót is mondott volna az apjukra – érezték a neheztelést, és mint minden hasonló esetben szépen lassan kialakult bennük az, hogy nem szerették, amikor apjuk beállít. Érezték, hogy ez édesanyjukban feszültséget, szomorúságot okoz, megborítja az otthoni békét, és teljesen természetes védekező reakcióvá vált, hogy elkezdték elutasítani Lacit.
Laci megelégelve a hisztiket belement, hogy csak két hetente hétvégén viszi el a gyermekeket, de sajnos mire ennyire megromlik egy apa-gyerek kapcsolat, addigra ez már nem megoldás.
Jött a szokásos forgatókönyv: a gyerekek visítottak minden kapcsolattartás előtt, hogy nem akarnak menni, mikor hazajöttek olyan hajmeresztő történeteket meséltek, hogy nem kaptak enni, vagy délelőtt 11-ig nem volt szabad kijönni a szobájukból fel ne ébresszék aput és újanyut, vagy egész nap csak PSP-ztek, és csokit ettek. Olyan is előfordult, hogy újanyu kisgyerekére kellett vigyázni egész nap, hogy apu és a manikűrözött szőkeség pihenhessenek.
Emese egyre jobban aggódott, egyre többet vitázott Lacival, akinek elege lett belőle, hogy a gyermekeket egyre kevésbé tudja kezelni, a velük töltött idő már nem móka és kacagás. Az elején nem volt valóság alapja a vádaknak, de az idő folyamán tényleg szépen lassan kötelességgé fajult a kapcsolattartás, és tényleg egyre kevesebb figyelmet fordított Laci a gyermekekre.
Hónapok alatt eljutottak a gyermekek addig, hogy konkrét betegségek tüneteit kezdték produkálni – hasfájás, fejfájás, láz… és Emese – mint minden aggódó édesanya – igyekezett ott meghiúsítani a kapcsolattartást, ahol tudta.
Egyet nem tudott – a kapcsolattartás akadályozása bűncselekmény. Persze nem egy alkalom után ’dícséri’ meg az állam az embert egy pénzbírsággal, de a folyamat elkerülhetetlen velejárója a szigorú elmarasztalás. Ebből pedig rögtön következett a Laci által megindított gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per.
Emese bizonygathatta a valóságot, de saját vallomásán kívül objektív bizonyítékkal nem tudott szolgálni. Maradtak a puszta tények az ítélet tényállásában:
„ Az eljáró bíróság a kiskorú gyermekeket Felperesi édesapa nevelésébe és gondozásába adja. Alperesi édesanya a kapcsolattartást több alkalommal hónapokon keresztül folyamatosan akadályozta, ezzel a gyermekek lelki fejlődését súlyosan veszélyeztette, nem alkalmas a gyermekek nevelésére. Kötelezi a bíróság Alperesi édesanyát, hogy a gyermekeket 10 napon belül kellően felkészítve adja át Felperesnek. Ettől kezdve a gyermekeivel minden páros héten pénteken 16 órától vasárnap 18 óráig tarthatja a kapcsolatot, telefonos kapcsolattartás minden kedden és csütörtökön 18-18.15 között illeti meg ésszerű időtartamban.”
KI A HIBÁS?
Mindenki kialakíthatja a saját véleményét a saját élettapasztalata szerint. ..
Ha jártál Emese cipőjében, szerinted Laci egy szemét, erkölcstelen alak, nem elég, hogy önző módon elhagyta a családját, még el is szedte Emesétől a gyerekeit, pedig tudta, hogy jó anya, hogy őszintén szereti őket. Ráadásul nem is Laci lesz ezentúl a gyerekekkel, hiszen változatlanul sokat dolgozik, hanem újanyu, aki semmiképp sem jobb, mint a gyermekek igazi édesanyja.
Ha Laci oldaláról látod a storyt, akkor ismered azt a tehetetlen kétségbeesést, amikor egy édesapa fokozatosan elveszíti a gyermekei szeretetét, és nem lát más kiutat, mint kiiktatni az egyetlen személyt akit hibásnak vél – a volt feleséget. Hiába érvel ésszerűen, olyan dolgokkal vádolják, amit nem követett el, és lehetetlenség a feldúlt exxel akár két értelmes mondatot váltani, csak ordítozás lesz belőle.
Szerintem ki a hibás? Közhelyes a válaszom: mindketten, és egyikük sem. Nagyon általános ez a történet, a felek belesodrónak ebben a helyzetbe, fokozatosan gyűlnek a sérelmek és ezzel egyenes arányban nő a helyzet objektív értékelésének ellehetetlenülése. Benne vannak nyakig, nem tudják feltárni a probléma valós okát. Mindketten a gyermekekre koncentrálnak, pedig óriási hiba az ő reakcióik alapján dönteni! A gyerek két kapura játszik – mindkét szülőnek a másikat szidja, mert ösztönösen érzi, hogy ezzel figyelmet és szeretetet csikar ki. Ha ezt a szülők elhiszik, el is indultak a lejtőn. Márpedig inkább hisznek a gyereknek, mint a volt férjnek, aki eljátszotta egy életre a bizalmukat azzal, hogy megcsalta őket. A volt férj is a gyermeket véli szavahihetőbben, hisz a válás körüli irreális hisztirohamokkal a feleség is elveszítette a megbízhatóságát.
Mi a megoldás? Nem tudom… de ha tudatosan kezeljük ezt a jelenséget, az már fél siker… A bőgő gyereket pedig oda kell adni kapcsolattartásra addig, amíg bíróság vagy gyámhatóság jogerős határozatával másképp nem rendeli! Ezt a sorrendet önhatalmúlag tilos felrúgni, mert az esetleg láthatásra is alkalmatlan apuka fogja felnevelni a gyerekeidet…
Dr. Illés Blanka
ügyvéd
Ellentmondást érzek a cikkben.
Az apa elutasítja, éhezteti a gyerekeit, egyre távolabb kerül tőlük, nyűggé válik a kapcsolattartás, aztán pert indít, és megnyeri?
Az az apa, aki az életben tényleg ilyen, az nem indít pert, és nem nyeri meg.
Egy ilyen perben szakértő van, aki egyből leveszi ha rossz a szülő-gyerek kapcsolat.
Ez egy egyoldalúan, gyaníthatóan „anyuka” által előadott módon került leírásra.
A lathatasrol annyit, hogy ferjem ex-e maganak kovetelte a gyermeket, de effektive a valas ota is Ferjem, azaz Apu csinal mindent: hurcikolja iskolaba, buliba, Apu kesziti a reggelit es a tizorait, Apu viszi fehernemut vasarolni a tinedzser lanyt, Apu fizet, mint a kisangyal (gyerektartas+ ugyanannyi minden szuksegesre), mert Anyu a gyerektartasbol finanszirozza uj csaladjat, ahol Ujapu nem dolgozik.
A lathatasos hetvegek elott 10 perccel a tinedzser lemondja, Anyu uj programot csinal az utso pillanatban, varatlanul elutazik nyaralni 10 napra. Semmit nem tudunk tervezni, csak porgunk Anyu ad-hoc eletvezetese mellett.
Apam halalakor megkaptuk a kiskorut 10 napra “varatlanul”, meg bogni sem tudtam egy jot, es Apam temetesekor 10 percenkent hivogatta a Ferjemet, hogy mikor jon mar erte, mart Anyu varatlanul elutazott uj csaladjaval es kiskoru egyedul van otthon?
Ennyit a gyermekelhelyezesrol es az ex-ek egyuttmukodeserol.
Kedves K.L.!
Nem vagyok pszichológus, így a kapcsolattartási kötelezettség jogi részéről tudok tanácsot adni. Azonban nem Ön az egyetlen, aki ebben a cipőben jár, én arra hívnám fel a figyelmet, hogy ha a kapcsolattartást valaki akadályozza előbb utóbb elveszik Tőle a gyermekét, és az hogy sírt, nem elegendő indok a kapcsolattartás megtagadására. Emellett arra hívom fel a figyelmet, hogy gyakran van, hogy a felek közötti feszültség miatt sír a gyermek, és nem azért, mert utálja az édesapját. Én a megbízóimnak azt szoktam javasolni, hogy konzultáljanak gyermek pszichológussal, aki a szituáció egyedi paraméterei alapján segít kialakítani, hogy az átadás-átvétel ne legyen tortúra se a gyereknek se a szülőknek, és semmiképp se tegyék meg, hogy nem adják oda a gyereket! Ez nyilván idő, de ahogy az óvodába is van, hogy hosszú hetekig szoktatják be a gyermeket, hogy ne bőgjön minden alkalommal amikor ott hagyjuk, úgy a kapcsolattartási átadás átvétel is előbb utóbb probléma mentes lesz.
Üdvözlettel: Illés B.
Kedves K. L.
A kapcsolattartásra fel kell készíteni a gyereket! És az nem abból áll, hogy szidjuk előtte a másik szülőt. Ha egy gyerek így van elindítva otthonról, akkor nem fog bőgni. Természetesen ismét nem olym szituációról beszélek, amikor a másik szülő bántalmazza a gyereket. Kéretik nem félreérteni!
P.
Kedves Ügyvédnő!
“A bőgő gyereket pedig oda kell adni kapcsolattartásra”
Hogyan? Tudna legalább egy módszert mondani? És akkor mi lesz a gyerek lelkével?
L
A jól csinálàs két emberen múlik. Én hiába próbáltam mindent megtenni a gyerekemért az anyja csak azt hajtogatta, ha elhagytam őket akkor tűnjek is el teljesen. Nem erőltettem a találkozást, elegem lett a vitákból. van új párom tőle új gyerekem, majd nekik megadom, amit az első gyerekemnek nem adhatok meg az anyja miatt…
Köszönöm Jani a hozzászólást! Pont ez a célom a bloggal, hogy lássunk jó példát, attól tanulhassunk akinek sikerült jól csinálni.
Hmmmmmm! Igen itt haljuk mind két oldalt! Nem könnyű véleményt mondani! Igen az anya szemszögéből nézve neki van igaza az apa szemszögéböl nekivan igaza! Tölem feleségem pakolt el a 2 gyermekemmel voltak tények és mondva csinált indokok! Sajnos munkámból kifolyólag kevesett tudtam foglalkozni a gyermekeimmel de tudtam a cél érdekében meg kell tennem amitt az előtt közösen beszéltünk meg és örültem, hogy feleségem teljesen a gyerekek mellett volt! Miután elköltöztek és beadta a válópert azóta én kiszáltam a mókuskerékből!Nem akkor jöttem rá, h. gyerekeim vannak hanem arra jöttem rá nincs miért dolgoznom!A gyerekeket jobb esetben 2 szerető szülő neveli válás után mindenki bizonyítani akar ki a jobb szülő! Nem kellene, a gyerekek érző lények mind 2 szülőtt szeretik ezzel vissza élni bűn! Sosem volt 1 perc sem amit ha lehetett ne a gyerekeimmel töltsek! Szeretem őket és ebbe nálam nem fér bele egy másik ember “igaz én közel más fél év után is szerelemmel szeretem a “volt” feleségem! nem fér bele a gyerekeink életébe, hogy a másik szülő nélkül új családunk, családjuk lehet! Igen jobban ragaszkodnak a gyerekeim mint az előtt mert érzik és látják , hogy szeretem őket! Soha nem bántom az ésesanját, a mamát és a tanárait meg nem is engedem nekik mert ha a gyerek gyerek korába nem tiszteli azokat aki felneveli az nehezen lesz olyan ember aki mindig szeretni és tisztelni tud ! Ezért nem az anya és nem az apa a felelős hanem mind ketten! Igen van mikor a szülők elfelejtik, hogy gyerekeik vannak sok a sérelem sok a bánat de a saját önzésünk miat nem szenvedhetnek a gyerekek nekünk kell egézséges felnőteket nevelni belőlük bár válás után ez nagyon nehéz és keveseknek sikerül! Remélem én jó uton járok mert a gyerekektől fontosabb nincs a világon se pénz se szerelem se hatalom nem ér fel gyermekeink ölelésével és azzal, hogy “APA” ÉS “ANYA” SZERETLEK! 🙁 🙂
húúú, 2 gyerekkel kinek is kellenél földbe taposás után kérdezem mi gondjuk a férjeknek, apáknak. hogy is gondolja, h egy láthatást lemond? Két hete van megszervezni, h ráérjen, sőt ha a gyerekek olyan fontosak, akkor igen tegyen már érte, nem olyan nagy ügy. Eszükbe jut az egyáltalán, h nekünk 2 hétig éves szinten ki se számolom minden nap diszponálnunk kell, h igen odaérjünk, ott legyünk.
Tessék elhinni alapjáraton eszünkbe se jut, időnk sincs arra, h rosszat mondjuk a másikról miért is?
1. valaha szerettük azt a pasit,
2. neki szültünk 1-2 gyereket,
3. ja és ha mi nem oltjuk, elvárhatjuk, h ő se oltsa ellenünk.
Mindezekhez ha hozzágondoljuk, azt h igen a gyerkőc bennünket választott szülőjének és már ezért is kutya kötelességünk emberként viselkedni!
Egyetlen dologra kérném a váló, válni készülő, elvált, újranősült, férjeződött anyukákat apukákat!Mielőtt bármit mondanak – tesznek a az ex-ük, a gyermekeik ügyében, jusson eszünkbe!!!! Amikor azt a gyermeket, azokat a gyermekeket megcsináltuk, vállaltuk, akartuk, akkor nagyon-nagyon szerettük a társunkat! Senki ne hazudja azt, hogy nem teljes szeretetével, szívével fordult az immáron ” lecserélt” párja felé! Az a kicsi ember, aki született nekünk, bennünket választott szüleinek, kettőnket! Bennünk, kettőnkben látta azt a tudást, szépséget, erőt, amiből megtanulhatja tőlünk azokat a dolgokat, amiktől Ő értékesebb emberré válhat ! Összefoglaljam? Szeretetből született, kettőnket választott, s mi elvált, harcoló szülők méltatlanná válunk a szeretetükre! ………..aztán rajta, rajtuk töltjük ki a mérgünket a kibicsaklott, meghiúsult vágyainkon sírva! Méltó ez egy akármilyen gazdag, sokat dolgozó, áldozó, minden körülmények között szerető szülőhöz? A gyerek,mindig keresi a helyét, a szeretet morzsáit, akarja, s ha nem adjuk, akkor elképesztő leleményességgel, sokszor rossz utakon járva szerzi meg a neki kellő figyelmet! Tanítsuk meg példával, nekik, hogy nehéz lelki helyzetben hogyan lehetünk emberek minden körülmények között!….hogyan legyünk, jó apák, jó anyák, édes mostohák!……hogy , majdan Ő, Ők, már ne bántsák a saját ivadékaikat!
Kedves Kelen Tamás!
Mindenki tisztában van azzal, hogy egy kapcsolat két ember miatt megy tönkre, de nem kifejezetten szimpatikus a volt feleségedet sarazni itt és így. Pláne az “inkább otthagyják az egyedülálló anyánál, és elveszik tőlük az esélyt hogy családban nőhessenek fel” című történet meglehetősen gyomorforgató. Attól hogy melletted sárkány lett az asszony, más mellett megtalálhatja a boldogságot.
Ráadásul ha megfordítjuk: Anya megtalálja a boldogságot és lefalcol a gyerekkel együtt Újapuhoz, te meg ott maradsz egyedül, akkor azt mondod hogy “legalább családban maradnak a gyerekeim”? Ugyanmár….. Ez nem erről szól, elég szomorú hogy nem érzed.
Egyébként sajnos nekem is volt részem sírva öltöző gyerekhez, amikor szombat reggel menni kellett Apához, majd másnap sírva vetkőzőhöz, hogy haza kellett jönni, szóval ebben a dologban hatalmas igazsága van a cikknek: “A gyerek két kapura játszik – mindkét szülőnek a másikat szidja, mert ösztönösen érzi, hogy ezzel figyelmet és szeretetet csikar ki.”
Nagyon nehéz nekik, igazán kár hogy az elvált szülők egy része nem képes a saját sértettségét félretenni, ha a gyerekéről van szó.
Lehet szidni a férfiakat, de ha mi félrelépünk, továbbállunk, azért nem csak mi vagyunk a felelősek! Nem hiszem, hogy bárki passzióból válik. Elviselhetetlen otthoni légkört tudnak teremteni egyes nők – nem csak a saját exemről beszélek, sokan a baráti körből pont emiatt váltak, vagy válnak el. Lehet ránk fogni, hogy önzőek vagyunk, meg nem tartunk ki a rosszban, de a saját gyerekemmel szúrok ki, ha végig kell hallgatnia minden este az ordítozásokat! Akkor már jobb külön.
És nem értem meg aki ilyenkor mártírt játszik, mert őt megcsalták, és elhagyták, és alig él meg a tartásdíjból… Mindig kettőn áll a vásár, tehát az exem is köszönheti szépen magának, hogy most egyedül nevel két gyereket… arra bezzeg nem hajlandó, hogy többet legyenek nálam.
Igen valóban van apuka, aki a külvilág felé prezentál – ide értve a lecserélős csajt is /nagyon tetszik a kifejezés, ha megengeded használom 🙂 / de ez a kisebb baj, hiszen legalább foglalkozik a gyerekekkel, mindegy a motiváció.
Viszont van, aki tűzzel vassal kiharcolja magának a kéthetente 5-6 napos kapcsolattartást, aztán lepasszolja a gyerekeket a nagyszülőknek vagy rosszabb esetben az épp aktuális macának, szomszédnak, kollégának.
Ekkor nyilván próbálkozunk, hogy csökkentsék a kapcsolattartás időtartamát – de ez nagyon ritkán sikerül. Pedig a gyereknek az apjára és az anyjára van szüksége, arra hogy elvált szüleitől is töretlen figyelmet és szeretetet kapjon – na ezt a legnehezebb megvalósítani, amikor valakinek az élete a feje tetejére áll… Ha pedig ezt nem kapja meg, akkor legalább az anyjával lehessen, és ne legyen ide-oda rángatva azért, hogy idegen emberek vigyázzanak rá.
ja, tegyük hozzá,
őt korábban is inkább csak zavarták a gyerekei…
a változás éppen a válás után látszott, utólag tudom, átmenetileg…
anyu oldaláról:
nálunk apánál először volt ez a bizonyítási vágy, szerintem leginkább saját maga és a lecserélős csaj felé “igenis jó apa vagyok!”
együttműködtem, magamban pedig szépen csendben azt gondoltam, valóságban ez csak egy szerep. de ha ettől életében először elviszi (10 évig éltünk együtt, innen szép ez) a gyerekeket múzeumba, nem leszek semmi jó elrontója.
aztán a lecserélős nőt is lecserélte egy újra.
egyre ritkábban jelenik meg. tavaly nyáron egyszer sem nézett e gyerekek felé… már csak legyintenek, amikor a becsomagolt hétvégi ruhával a kezünkben csörög a telefon, hogy ja, bocs, elfelejtettem szólni…
szóval, nem mindenki akar élni a kapcsolattartással…
egy idő után senkinek nem fog hiányozni…
Kedves jmem!
A bíró ilyenkor azt nézi, hogy anyuka – mindegy, hogy jó szándékból, vagy sem – megszegte a törvényt.
Innentől elhelyezés bukta….
Majd kérdezz meg egyszer elvált anyukákat, hogy mi mindenre képes egy férfi, ha úgy érzi, sérül a hiúsága. Nagyon-nagyon cifra eseteket tudnék mesélni… (tanárnő vagyok, sok gyermeket, családot ismerek)
Aki nem élt át ilyet, elképzelni sem tudja, hogy apák az “én jó apa vagyok”-szindrómában szenvedve milyen őrültségeket képesek elkövetni.
nem semmi az ilyen gyermekek élete
kevés férfi kezd bele a gyerekelhelyezés megváltoztatásába bosszúból. nagyon kaki a helyzet ebben az esetben, de úgy érzem, hogy alaptalanul nem “adja” egy bíró át mindkét(!!) gyereket az apának, ha anyával minden(!!) rendben van. gondolom, volt igazságügyi pszichológiai vizsgálat is. vagy apa lefizetett mindenkit?
Kedves Kelen Tamás!
Gratulálok!
4 éves a gyermeke, miközben Ön már egy új nővel él….
Nem kell hozzá matematikai zseninek lenni, hogy kiszámoljuk, hogy hány éves lehetett maximum a gyermek, amikor Ön már elhagyta az édesanyját. És ezek után még van képe csodálkozni? Meg olyanokat mondani, hogy vegyék el az anyától a gyermeket, mert Önnél teljes családban élne?
Az eddigi kapcsolatai időtartamát figyelembe véve, vajon mennyi a mostani kapcsolatának a várható tartama?
És ha majd vége lesz a mostani párjával, akkor amíg nincs újabb nő, addig majd beadják a gyereket a “zaciba”? Hisz Önnél sem lesz teljes családban!!!!
Az emberi butaság, önzőség és bosszúállási hajlam határtalan… És sajnos mindig az ártatlanok isszák meg a levét….
Az ember persze hogy megkeseredik, amikor a 4 éves gyerek le “büdösku..zza” az új páromat – nyilvánt nem magától találta ki. És igen, én komolyan úgy gondolom, nem jó a gyermekeimnek, hogy csonka családban nőnek fel, amikor lakhatnának nálam is, és megtapasztalnák azt a meghittséget, és egészséges férfi-női kapcsolatot, ami a feleségemmel soha nem volt. Ő non stop csak szekált, soha egy olyan közös program nem volt, amikor ne kötött volna belém, hogy épp mit csinálok rosszul. Csak nem veszi észre, hogy azzal, hogy engem és az új páromat szidja, csak a saját gyerekeinek árt.
Akkor most írja meg véleményét egy olyan, aki a gyerek oldalát látta 7 éves korában!
Igen a szüleink elváltak, én 7, tesóm 6 volt. Ennek már 20 éve. Az elején jártunk kéthetente hétvégén, illetve a nyáron 1 teljes hónap apánké volt. Majd jött az új nő, aki abszolút éreztette, hogy hol a helyünk!Neki volt gyereke… Majd nálunk is jöttek az idők, amikor igen szó szerint fizikai fájdalmat éreztünk, ha el kellett menni hozzájuk, pedig igazán apánkkal elvoltunk! Anyu sosem beszélt ellene sőt mindig ő és a mai napig is mindig ő csitítgat, ha esetleg valami konfliktusunk van apánkkal, pedig Anya kapott az évek alatt hideget-meleget egyaránt… Apánk abszolut nem támogat bennünket sem lelkileg, sem anyagilag sem sehogyan sem. Őneki az az apaság hogy kéthetente havonta felhív 5 percre telefonon… Karier nem??? Bezzeg az új feleség gyerekének, aki nem a sajátja bármit megtesz…..lakás stb… Volt olyan, hogy 3 évig nem beszélt velünk, aztán én újra felvettem vele a kapcsolatot…hát ma már nem biztos hogy mégegyszer megtenném. A szerelmemmel fél éve vagyunk együtt, együtt is lakunk és még arra sem volt kiváncsi, hogy ki az és, hogy hol élünk. Ez van ezt dobta a gép. de legalább van egy nevelő apánk, aki a legjobb fej a világon, aki mindent megtesz értünk minden téren és tudott az elmúlt 20 év alatt igazi apa példát mutatni, ha már a saját apánk alkalmatlan volt erre, és valószínű örökre az is marad… És lehet, hogy ez a nő és a férfi kapcsolatról szól ez a cikk, de ha már egyszer az ember gyereket vállal, azt olyannal tegye akivel komolyan is gondolja, mivel egy ilyen válási herce-hurcának a legnagyobb elszenvedője a gyerek!!!!!!! Igen van igazság abban is, hogy van olyan nő, aki abszolút a férje ellen neveli a gyerekekt a válás után, nálunk ez nem így volt, a saját apánk nem akar, akart közelebb kerülni hozzánk, a mai napig annyi a válasza bármely probléma esetén, hát igen én nem voltam hatással az életetekre a válás óta…HÁT könyörgöm ez kinek a hibája????? Meg “titket nagyon a pénzre neveltek rá anyádék”- miből élünk????Pénzből, meghát ha már így pénzezünk 20 év alatt a gyerekeire amit költött pénz max. 2 millió Ft, így én is bevállalnék 2 gyereket. Ennyi a hozzászólásom!!!!
Hümmm, mennyi megkeseredett és sértett férfi. Ha annyira szereti a gyerekét akkor miért is nem kötött kompromisszumot amíg még lehetett. Valamit valamiért elv alapján.
De be kell lássam, hogy tényleg nagyon kegyetlenek tudnak lenni a nők.
Kelen Tamás: Egyetértek, szerintem is miután megszülték a gyerekeket nekünk és mi lecseréltük őket, az a legtisztább, ha a gyerekeket is elvesszük tőlük. Sőt egyszerűsíteni kéne a válást is, elég lenne, ha nálunk is csak háromszor el kéne ismételni, hogy elválok tőled.
Kedves Kelen Tamás!
Egy egyedülálló nő nem találhatja meg a boldogságát? Csak, Ti férfiak? Gyerek nélkül mire van gondotok? Azon is el lehetne gondolkodni, mi vezetett odáig, hogy az imádott nőből zsörtölődő házisárkány lett? Vajon nem két emberen múlott ez a változás?
Érdekes az eset, hasonló cipőben járok én is. Bár nálam pont az a problémája a gyereknek, hogy nem TV-zhet, számítógépezhet, PSP-zhet… stb (megfelelő behelyettesítendő)eleget, hanem néha bizony bringázni, kirándulni, sőt OLVASNI is kell! 🙂 Időnként anyukától semmi leckét nem kapunk, máskor meg annyi a tanulnivaló hirtelen, hogy még bringázásra sem jutna idő. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ha normális kommunikáció lenne volt nejem és köztem, akkor működhetne a dolog, nem kéne Gyámhivatalhoz, bírósághoz fordulni. Csak sajnos ez nem megy. Nehéz azt mondani, hogy én vagyok a hibás, amikor a kedves ex egyáltalán nem hajlandó válaszolni semmire sem, az elmaradt láthatások pótlásáról nem egyeztet, sőt a telefonokat is folyamatosan kikapcsolja.
Tamás, nem biztos, hogy el kellene venni anyukától a gyereket (esetemben), de lehet, hogy tényleg ez az egyetlen megoldás. Pedig működhetne ez harmonikusan is, csak ehhez mindig két fél kell.
Számtalan férfi szenved, mert volt a feleségnek két hete van, hogy telebeszélje a gyerek fejét, nekünk meg csak 2 napunk. Nem gondolhatja komolyan, hogy bármi részünk van abban, ha a gyerek nem akar hozzánk jönni! A nők így állnak bosszút, hogy mi megtaláltuk a boldogságot, ők meg nem. Pedig örülhetnének, hogy egy normális férfi-női kapcsolatot is lát a gyerek, nem csak az anyjuk megkeseredett zsörtölődését. Nagyon szomorú, hogy gyermekelhelyezésnél nem azt nézik, hogy új családba kerülhetne a gyerek, inkább otthagyják az egyedülálló anyánál, és elveszik tőlük az esélyt hogy családban nőhessenek fel.