Lila folt a homlokon „beütöttem a fejem a konyhaszekrénybe” mesével? Még mindig túl sokan vannak, akik azt hiszik, hogy ez a bántalmazott nő sztereotípiája. Az Európa Tanács 2011. májusában megalkotta az Isztanbuli Egyezményt, az első kötelező erejű nemzetközi szabályt a nők elleni erőszak elleni küzdelemben. Csak három tagállam ratifikálta. Szégyen!
Hiába gondolják sokan, hogy agyonreklámozott és unalmas a téma, az emberek – és ami sokkal szomorúbb a jogszolgáltatásra hivatott szervek – sincsenek tisztában a családon belüli erőszak valódi lényegével.
A Nane és a Patent által összeállított szakmai útmutató nekem kötelező anyag lenne már a suliban is, de lehet hogy egy kicsit radikális vagyok… Én hiszem, amit Viviane Reding EP képviselő asszony emlékezetes februári beszédében kiemelt: ha a közfelfogás elítéli a családon belüli erőszakot, az már fél siker… de még nem tartunk itt. Erre a kijelentésre mindenki felhördül, hogy már hogy a csudába ne ítélné el mindenki, ha egy nő tele van kék zöld foltokkal! Hát a családon belüli erőszak nem csak és nem főleg ebből áll! Emellett pont a konkrét sérülések keletkezésének körülményei a legkevésbé bizonyítható momentum.
Lássuk a figyelmeztető, családon belüli erőszakra utaló jeleket:
1. Féltékenység – A férfi a saját féltékenységéért a nőt hibáztatja, a nő viselkedése ad erre okot, ezért elvárja tőle, hogy egyre beszűkültebb életet éljen. De ha megfordítjuk a dolgot, bizony elfordul az is, hogy az agresszor a nő és a férfi kényszerül feladni a magánéletét, barátait, rokonait, hogy elkerülje a napi jeleneteket.
2. Partnerét kontrollálja az élet bármely területén: pénz, szabadidő, öltözködés, evés, alvás. Gyakori, hogy a pénzt a férfi kezeli, egyáltalán nem is akarja, hogy a nő dolgozzon, de ha mégis, elkéri tőle a pénzét, és ő osztja be. Eleinte a nők ezt hagyják hiszen a magyarázat az, hogy leveszik a vállukról a családi költségvetés kezelésének a terhét. Aztán ahogy telik az idő, először csak az „új ruhát” nem veheti meg, aztán a gyereknek se vásárolhat semmit, végül pedig egy fillért nem kap, mert az ételt is a férfi veszi meg. Nagyon sok család van, ahol itt megáll a családon belüli erőszak, és nem megy tovább… de ettől ez még ugyan úgy erőszak.
3. Partnerét elszigeteli a családtól, a barátoktól, a hobbijától, a kereseti lehetőségektől. „Nem engedem, hogy az anyádhoz menj, mert csak teletömi a fejedet hülyeségekkel, aztán mi veszekszünk miatta!” Ugye ismerős? Ha pedig elmenne a barátnőivel egy-egy programra, akkor rossz anya és rossz feleség, hogy nem a családjával törődik! A nők és férfiak – mert ez is mindkét nemre jellemző – észre sem veszik, hogy szépen lassan eltávolodnak a rokonoktól, barátoktól, így nincs külső visszajelzés arról, hogy valami nem stimmel. Én többször tapasztaltam, hogy amikor eljött hozzám konzultációra a nő, vagy a férfi, akkor ott döbbent rá, hogy ő is az a béka, aki alatt a vizet szép lassan melegítették, és mára már életveszélyesen forró – egy normális béka azonnal kiugrana belőle – de ő észre sem vette… hozzászokott… akkor is ha a végén belehal.
4. Saját problémáinak forrását másokban keresi, nem vállal felelősséget a cselekedeteiért. Szerintem nagyon könnyen bizonyítható, látható jele ez is a családon belüli erőszaknak, mégis ennek az attitűdnek nem tulajdonít jelentőséget a magyar jogszolgáltatás.
5. Saját érzéseiért másokat okol, nem vállal felelősséget az érzéseiért. „Miattad vagyok dühös, mindig kihozol a sodromból!”
6. Támadó – védekező reakciók jellemzők rá: apró ingerre is támadóan reagál, mindig az ő érzéseivel, problémáival kell foglalkozni. Bár tudom, ezért komoly kritika fog érni, de ez a viselkedés szintén nem ritka a nők körében. Tilos összehasonlítani a nők és a férfiak kiszolgáltatottságát, és az erőszak foka és jellege is más, de igenis létezik a nők részéről elkövetett családon belüli erőszak, aminek ugyanúgy elszenvedői a felek gyerekei. Sajnos nem egyszer láttam, amikor a férfi nyakbehúzva mehet csak haza, és otthon katonai kiképző táborhoz hasonló hangulat fogadja.
7. Durván bánik gyerekekkel és állatokkal. Érdekes módon, én magam azt tapasztaltam – ezek szerint nem ez az általános – hogy először csattan a pofon a feleségen – mert ő már olyan lelki állapotban van, aki könnyen bántalmazható – és csak a következő lépcsőfokok egyike, amikor a gyermek felé is agresszívan közeledik a férfi. Viszont fordított esetben, amikor a nő az agresszor, valóban azt láttam, hogy először a gyermeknevelés álcája mögé bújva csattan el először 1-1 pofon, aztán fejre ütés, szorítás, lökés, szobába bezárás, étel megvonás … stb. és ha ez már végképp elfajult, akkor következik a férfi, főleg komoly pszichés, verbális bántalmazás, fizikailag inkább csak egy-egy meglökés vagy pofon.
8. Sértő, megalázó módon és gesztusokkal beszél a partneréhez vagy a partneréről. Ez szintén igen gyakran nyomon követhető tulajdonsága az agresszornak, és minden ügyben megjelenik, mégsem tulajdonítanak a hatóságok jelentőséget neki. Egyes EU tagállamokban már született olyan lista, amin az itt felsorolt körülmények is szerepelnek, és a családon belüli erőszak megállapításához nem kell bizonyítani a sérülés keletkezésének körülményeit, elegendő csak a mindenki számára tisztán látható körülményeket feltárni. Remélem egyszer Magyarország is eljut ide.
9. A nemi erőszak és nők elleni erőszak témáit viccesnek vagy szórakoztatónak tartja. Ez is minden ügyre jellemző… amikor a látleletet előveszem a meghallgatása során, ugyan magyarázza már meg, mitől kerülhetett zúzódás a felesége arcára, mind kivétel nélkül elvigyorodik (!) és a feleségét bolondnak tartja… igen tudja hogy őt vádolja, de neki bizony halvány fogalma sincs, honnan lett a sérülés… Ja, egyébként ő nem is látott semmit, nem is tudja milyen sérülésről lehet szó…
10. A női és férfi szerepeket mereven elkülöníti (úgy érzi, jogosult a nők és gyerekek „megnevelésére” vagy megbüntetésére, szerinte a nők csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók, stb.), és ebből származó irreális elvárásokat támaszt (a nő ne dolgozzon házon kívül, mindig legyen tökéletes anya, szerető, ne hibázzon, stb.).
11. Kétarcú: Dr. Jeckyll és Mr. Hyde (idegenek előtt szélsőségesen mást mutat — kedves vagy csak korlátozottan goromba —, mint kettesben).
12. Korábbi kapcsolataiban is követett el erőszakot partnerével szemben. Tehát minden ilyen esetben érdemes megkeresni az előző partnereket, aki sajnos a legtöbb esetben nem hajlandóak tanúskodni, örülnek, hogy végre megszabadultak tőle, dehogy akarnak ők újra a látószögébe kerülni…
Ugye, hogy ezek a jelek bári számára láthatóak, és nem a kék-zöld foltokról szólnak?
Személet váltás kell, hogy mindenki elítélje a családon belüli erőszakot már ettől a szinttől – amikor még nem napi lökdösésről, falhoz szorításról, pofonokról és rúgásokról beszélünk. Ezeknek a nőknek, és férfiaknak támogatás kell, mert egyedül nem képesek kilépni a bántalmazó kapcsolatból, a világképük annyira beszűkül, hogy a kérdésre: megérdemelte-e hogy így bánjon magával a partnere ? – gyakran igen a válaszuk…
A párkapcsolati erőszak körülvesz minket – mindenkinek van a környezetében legalább egyvalaki… Segítsünk csak neki!
Dr. Illés Blanka ügyvéd
Sajnos a valas soran en folyamatos verbalis megalazasnak vagyok kiteve raadasul depresszios vagyok amit a ferjem felhasznal ellenem . En is tamogatom hogy ne csak a fizikai bantalmazast buntessek